Knjiga o Jobu 26

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job progovori i reče:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 »Živoga mi Boga što mi pravdu krati i Svesilnog koji dušu mi zagorča:	2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?
3 sve dok duha moga bude još u meni, dok mi dah Božji u nosnicama bude,	3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?
4 usne moje neće izustiti zloću niti će laž kakva doći na moj jezik.	4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?
5 Daleko od mene da vam dadem pravo, nedužnost svoju do zadnjeg daha branim.	5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;
6 Pravde svoje ja se držim, ne puštam je; zbog mojih me dana srce korit’ neće.	6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,
7 Neka mi dušmana kob opakog snađe, a mog protivnika udes bezbožnikov!	7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,
8 Čemu se nadati može kad vapije i kada uzdiže k Bogu dušu svoju?	8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,
9 Hoće li čuti Bog njegove krikove kada se na njega obori nevolja?	9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,
10 Zar će se radovat’ on u Svesilnome, zar će Boga svakog časa zazivati?	10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.
11 Ali Božju ruku ja ću vam pokazat’ i neću vam sakrit’ namjere Svesilnog.	11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.
12 Eto, sve ste sami mogli to vidjeti, što se onda u ispraznosti gubite?«	12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,
13 »Ovu sudbu Bog dosuđuje opakom, ovo baštini silnik od Svemogućeg.	13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.
14 Ima li sinova mnogo, mač ih čeka, a porod mu neće imat’ dosta kruha.	14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«
15 Smrt će sahranit’ preživjele njegove i udovice ih oplakivat’ neće.
16 Ako i srebra k’o praha nagomila, ako i nakupi haljina k’o blata,
17 nek’ ih skuplja, odjenut će ih pravednik, ljudi će nedužni podijeliti srebro.
18 Od paučine je kuću sagradio, kolibicu kakvu sebi diže čuvar:
19 bogat je legao, al’ po posljednji put; kad oči otvori, ničeg više nema.
20 Usred bijela dana strava ga spopada, noću ga oluja zgrabi i odnese.
21 Istočni ga vjetar digne i odvuče, daleko ga baca od njegova mjesta.
22 Bez milosti njime vitla on posvuda, dok mu ovaj kuša umaći iz ruke.
23 Rukama plješću nad njegovom propašću i zvižde na njega kamo god došao.