Lettera agli Efesini - מכתב לאפסים 13

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 וַיָּבֹאוּ אֲנָשִׁים בָּעֵת הַהִיא וַיַּגִּידוּ לוֹ עַל־דְּבַר הַגְּלִילִים אֲשֶׁר פִּילָטוֹס עֵרַב דָּמָם עִם־זִבְחֵיהֶם	1 Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette.
2 וַיַּעַן יֵשׁוּעַ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם הַחשְׁבִים אַתֶּם כִּי הַגְּלִילִים הָאֵלֶּה הָיוּ חַטָּאִים מִכָּל־אַנְשֵׁי הַגָּלִיל עַל־אֲשֶׁר־בָּאָה כָזֹאת עֲלֵיהֶם	2 Ő ezt felelte nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték?
3 לֹא כִּי־אֹמֵר אֲנִי לָכֶם אִם־לֹא תָשׁוּבוּ תֹּאבְדוּ כֻלְּכֶם גַּם־אַתֶּם	3 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.
4 אוֹ שְׁמֹנָה הֶעָשָׂר הָהֵם אֲשֶׁר נָפַל עֲלֵיהֶם הַמִּגְדָּל בְּשִׁלֹּחַ וַיְמִיתֵם הַחשְׁבִים אַתֶּם כִּי־הָיוּ אֲשֵׁמִים מִכָּל־הָאֲנָשִׁים הַיּשְׁבִים בִּירוּשָׁלָיִם	4 Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?
5 לֹא כִּי־אֹמֵר אֲנִי לָכֶם אִם־לֹא תָשׁוּבוּ תֹּאבְדוּ כֻלְּכֶם גַּם־אַתֶּם	5 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«
6 וַיִּשָּׂא מְשָׁלוֹ וַיֹּאמַר אִישׁ אֶחָד הָיְתָה־לּוֹ תְאֵנָה נְטוּעָה בְכַרְמוֹ וַיָּבֹא לְבַקֶּשׁ־בָּהּ פְּרִי וְלֹא מָצָא	6 Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
7 וַיֹּאמֶר אֶל־הַכֹּרֵם הִנֵּה־זֶה שָׁלשׁ שָׁנִים אָנֹכִי בָא לְבַקֵּשׁ פְּרִי בַּתְּאֵנָה הַזֹּאת וְאֵינֶנִּי מוֹצֵא גַּדַּע אוֹתָהּ לָמָּה־זֶּה תַשְׁחִית אֵת הָאֲדָמָה	7 Ezért így szólt az intézőjéhez: ‘Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?’
8 וַיַּעַן וַיֹּאמֶר אֵלָיו אֲדֹנִי הַנִּיחָה אֹתָהּ עוֹד הַשָּׁנָה הַזֹּאת עַד כִּי־אֶעֱדֹר וְשַׂמְתִּי דֹמֶן סְבִיבוֹתֶיהָ	8 De az így felelt neki: ‘Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom,
9 אוּלַי־תַּעֲשֶׂה פֶרִי וְאִם־לֹא בַּשָּׁנָה הַבָּאָה תְּגַדְּעֶנָּה	9 hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.’«
10 וַיְהִי הוּא מְלַמֵּד בַּשַּׁבָּת בְּאֶחָד מִבָּתֵּי הַכְּנֵסִיּוֹת	10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.
11 וְהִנֵּה אִשָּׁה טְעוּנַת רוּחַ־חֳלִי כִּשְׁמֹנֶה עֶשְׂרֶה שָׁנָה וַתְּהִי כְפוּפָה וְלֹא יָכְלָה לָקוּם קוֹמָה זְקוּפָה	11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
12 וַיְהִי בִּרְאוֹת אֹתָהּ יֵשׁוּעַ וַיִּקְרָא אֵלֶיהָ וַיֹּאמֶר לָהּ אִשָּׁה הֵחָלְצִי מֵחָלְיֵךְ	12 Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: »Asszony! Megszabadultál betegségedtől.«
13 וַיָּשֶׂם אֶת־יָדָיו עָלֶיהָ וּכְרֶגַע קָמָה וַתִּתְעוֹדָד וַתְּשַׁבַּח אֶת־הָאֱלֹהִים	13 Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.
14 וַיִּכְעַס רֹאשׁ הַכְּנֵסֶת עַל־אֲשֶׁר רִפָּא יֵשׁוּעַ בַּשַּׁבָּת וַיַּעַן וַיֹּאמֶר אֶל־הָעָם שֵׁשֶׁת יָמִים הֵם אֲשֶׁר תֵּעָשֶׂה בָהֶם מְלָאכָה לָכֵן בָּאֵלֶּה בֹּאוּ וְהֵרָפְאוּ וְלֹא בְּיוֹם הַשַּׁבָּת	14 Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!«
15 וַיַּעַן הָאָדוֹן וַיֹּאמֶר אֵלָיו הֶחָנֵף אִישׁ אִישׁ מִכֶּם הֲלֹא יַתִּיר בַּשַּׁבָּת אֶת־שׁוֹרוֹ אוֹ אֶת־חֲמֹרוֹ מִן־הָאֵבוּס וְיוֹלִיכֵהוּ לְהַשְׁקֹתוֹ	15 Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?
16 וְזֹאת אֲשֶׁר הִיא בַּת־אַבְרָהָם וַאֲשֶׁר הַשָּׂטָן אֲסָרָהּ זֶה שְׁמֹנֶה עֶשְׂרֵה שָׁנָה הֲלֹא תֻתַּר מִמּוֹסְרוֹתֶיהָ בְּיוֹם הַשַּׁבָּת	16 Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?«
17 וַיְהִי כְּאָמְרוֹ אֶת־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה נִכְלְמוּ כָּל־מִתְקוֹמְמָיו וַיִּשְׂמַח כָּל־הָעָם עַל־כָּל־הַנִּפְלָאוֹת הַנַּעֲשׂוֹת עַל־יָדוֹ	17 Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.
18 וַיֹּאמַר לְמָה דוֹמָה מַלְכוּת הָאֱלֹהִים וְאֶל־מָה אַמְשִׁילֶנָּה	18 Akkor így szólt: »Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam?
19 דּוֹמָה הִיא לְגַרְגֵּר שֶׁל־חַרְדָּל אֲשֶׁר לְקָחוֹ אִישׁ וַיְשִׂימֵהוּ בְגַנּוֹ וַיִּצְמַח וַיְהִי לְעֵץ גָּדוֹל וְעוֹף הַשָּׁמַיִם יְקַנֵּן בַּעֲנָפָיו	19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek« .
20 וַיֹּאמֶר עוֹד אֶל־מָה אֲדַמֶּה אֵת מַלְכוּת הָאֱלֹהִים	20 Aztán így folytatta: »Mihez hasonlítsam Isten országát?
21 דּוֹמָה הִיא לִשְׂאֹר אֲשֶׁר לְקָחַתּוּ אִשָּׁה וַתִּטְמְנֵהוּ בִּשְׁלשׁ סְאִים קֶמַח עַד כִּי־יֶחְמַץ כֻּלּוֹ	21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.«
22 וַיַּעֲבֹר בֶּעָרִים וּבַכְּפָרִים עָבוֹר וְלַמֵּד וַיָּשֶׂם אֶת־דַּרְכּוֹ לָבוֹא יְרוּשָׁלָיִם	22 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva.
23 וַיִּשְׁאָלֵהוּ אִישׁ לֵאמֹר אֲדֹנֵינוּ הַמְעַט הֵם הַנּוֹשָׁעִים	23 Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik:
24 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם הִתְאַמְּצוּ לָבוֹא בַּפֶּתַח הַצָּר כִּי־אֹמֵר אֲנִי לָכֶם רַבִּים יְבַקְשׁוּ לָבוֹא וְלֹא יוּכָלוּ	24 »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.
25 וְהָיָה מִיּוֹם אֲשֶׁר יָקוּם בַּעַל הַבַּיִת וְסָגַר אֶת־הַדָּלֶת וְתָחֵלּוּ לַעֲמֹד בַּחוּץ וְלִדְפֹּק עַל־הַדֶּלֶת לֵאמֹר אֲדֹנֵינוּ אֲדֹנֵינוּ פְּתַח־לָנוּ וְעָנָה וְאָמַר אֲלֵיכֶם אֵינֶנִּי יוֹדֵעַ אֶתְכֶם מֵאַיִן אַתֶּם	25 Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ‘Uram! Nyisd ki nekünk!’ Ő ezt feleli majd nektek: ‘Nem tudom, honnan valók vagytok.’
26 אָז תָּחֵלּוּ לֵאמֹר אָכַלְנוּ וְשָׁתִינוּ לְפָנֶיךָ וּבִרְחֹבוֹתֵינוּ לִמָּדְתָּ	26 Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: ‘Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.’
27 וְיֹאמַר אֲנִי אֹמֵר לָכֶם אֵינֶנִּי יוֹדֵעַ אֶתְכֶם מֵאַיִן אַתֶּם סוּרוּ מִמֶּנִּי כָּל־פֹּעֲלֵי הָאָוֶן	27 Ő erre azt feleli nektek: ‘Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!’
28 וְשָׁם תִּהְיֶה הַיְלָלָה וַחֲרֹק הַשִּׁנָּיִם כַּאֲשֶׁר תִּרְאוּ אֶת־אַבְרָהָם וְיִצְחָק וְיַעֲקֹב וְאֶת־כָּל־הַנְּבִיאִים בְּמַלְכוּת הָאֱלֹהִים וְאַתֶּם מְגֹרָשִׁים הַחוּצָה	28 Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29 וְיָבֹאוּ מִמִּזְרָח וּמִמַּעֲרָב וּמִצָּפוֹן וּמִדָּרוֹם וְיָסֵבּוּ בְּמַלְכוּת הָאֱלֹהִים	29 Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában.
30 וְהִנֵּה יֵשׁ אַחֲרוֹנִים אֲשֶׁר יִהְיוּ רִאשׁוֹנִים וְרִאשׁוֹנִים אֲשֶׁר יִהְיוּ אַחֲרוֹנִים	30 Mert íme, vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.«
31 בַּיּוֹם הַהוּא נִגְּשׁוּ מִן־הַפְּרוּשִׁים וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו צֵא וְלֵךְ מִזֶּה כִּי הוֹרְדוֹס מְבַקֵּשׁ לְהָרְגֶךָ	31 Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: »Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.«
32 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם לְכוּ וְאִמְרוּ אֶל־הַשּׁוּעָל הַזֶּה הִנְנִי מְגָרֵשׁ שֵׁדִים וּפֹעֵל רְפוּאוֹת הַיּוֹם וּמָחָר וּבַשְּׁלִישִׁי אָבֹא עַד־קִצִּי	32 Ő azt mondta nekik: »Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem.
33 אֲבָל הָלוֹךְ אֵלֵךְ הַיּוֹם וּמָחָר וּמִמָּחֳרָתוֹ כִּי לֹא־יִתָּכֵן אֲשֶׁר יֹאבַד נָבִיא מִחוּץ לִירוּשָׁלָיִם	33 De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 יְרוּשָׁלַיִם יְרוּשָׁלַיִם הַהֹרֶגֶת אֶת־הַנְּבִיאִים וְהַסֹּקֶלֶת אֶת־הַנִּשְׁלָחִים אֵלֶיהָ כַּמֶּה פְעָמִים חָפַצְתִּי לְקַבֵּץ אֶת־בָּנַיִךְ כַּאֲשֶׁר תְּקַבֵּץ הַתַּרְנְגֹלֶת אֶת־אֶפְרוֹחֶיהָ תַּחַת כְּנָפֶיהָ וְאַתֶּם לֹא אֲבִיתֶם	34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok.
35 הִנֵּה בֵיתְכֶם יֵעָזֵב לָכֶם שָׁמֵם וַאֲנִי אֹמֵר לָכֶם כִּי־רָאֹה לֹא תִרְאוּנִי עַד־בּוֹא הָעֵת אֲשֶׁר תֹּאמְרוּ בָּרוּךְ הַבָּא בְּשֵׁם יְהוָֹה	35 Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: ‘Áldott, aki az Úr nevében jön’« .