1 מַשָּׂא דְבַר־יְהוָה אֶל־יִשְׂרָאֵל בְּיַד מַלְאָכִי | 1 Jövendölés. Az Úr szava Izrael ellen Malakiás által. |
2 אָהַבְתִּי אֶתְכֶם אָמַר יְהוָה וַאֲמַרְתֶּם בַּמָּה אֲהַבְתָּנוּ הֲלֹוא־אָח עֵשָׂו לְיַעֲקֹב נְאֻם־יְהוָה וָאֹהַב אֶת־יַעֲקֹב | 2 »Szeretlek titeket – mondja az Úr –, de ti azt mondjátok: ‘Miben mutatod meg szeretetedet irántunk?’ – Nemde Ézsau a testvére volt Jákobnak? – mondja az Úr –, és én mégis Jákobot szerettem, |
3 וְאֶת־עֵשָׂו שָׂנֵאתִי וָאָשִׂים אֶת־הָרָיו שְׁמָמָה וְאֶת־נַחֲלָתֹו לְתַנֹּות מִדְבָּר | 3 Ézsaut pedig gyűlöltem, és hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig a sakálok pusztaságává. |
4 כִּי־תֹאמַר אֱדֹום רֻשַּׁשְׁנוּ וְנָשׁוּב וְנִבְנֶה חֳרָבֹות כֹּה אָמַר יְהוָה צְבָאֹות הֵמָּה יִבְנוּ וַאֲנִי אֶהֱרֹוס וְקָרְאוּ לָהֶם גְּבוּל רִשְׁעָה וְהָעָם אֲשֶׁר־זָעַם יְהוָה עַד־עֹולָם | 4 Ha Edom azt mondja: ‘Elpusztultunk ugyan, de majd ismét felépítjük azt, ami elpusztult’ – erre azt mondja a Seregek Ura: Hát csak építsék fel ők, én majd elpusztítom! ‘Gonoszság országá’-nak nevezik majd őket, és ‘olyan népnek, melyre örökké haragszik az Úr.’ |
5 וְעֵינֵיכֶם תִּרְאֶינָה וְאַתֶּם תֹּאמְרוּ יִגְדַּל יְהוָה מֵעַל לִגְבוּל יִשְׂרָאֵל | 5 Saját szemetek látja majd ezt, és magatok mondjátok: »Nagy az Úr Izrael határain túl is!« |
6 בֵּן יְכַבֵּד אָב וְעֶבֶד אֲדֹנָיו וְאִם־אָב אָנִי אַיֵּה כְבֹודִי וְאִם־אֲדֹונִים אָנִי אַיֵּה מֹורָאִי אָמַר ׀ יְהוָה צְבָאֹות לָכֶם הַכֹּהֲנִים בֹּוזֵי שְׁמִי וַאֲמַרְתֶּם בַּמֶּה בָזִינוּ אֶת־שְׁמֶךָ | 6 A fiú tiszteli atyját és a szolga urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem, és ha én Úr vagyok, hol a félelem tőlem? – mondja a Seregek Ura nektek, papok, akik megvetitek nevemet. Azt kérdezitek: ‘Miben vetettük meg nevedet?’ |
7 מַגִּישִׁים עַל־מִזְבְּחִי לֶחֶם מְגֹאָל וַאֲמַרְתֶּם בַּמֶּה גֵאַלְנוּךָ בֶּאֱמָרְכֶם שֻׁלְחַן יְהוָה נִבְזֶה הוּא | 7 Tisztátalan kenyeret mutattok be oltáromon! Azt kérdezitek: ‘Mivel tettük tisztátalanná?’ Azzal, hogy azt gondoljátok: ‘Az Úr asztalát semmibe sem kell venni!’ |
8 וְכִי־תַגִּשׁוּן עִוֵּר לִזְבֹּחַ אֵין רָע וְכִי תַגִּישׁוּ פִּסֵּחַ וְחֹלֶה אֵין רָע הַקְרִיבֵהוּ נָא לְפֶחָתֶךָ הֲיִרְצְךָ אֹו הֲיִשָּׂא פָנֶיךָ אָמַר יְהוָה צְבָאֹות | 8 Ha vak állatot mutattok be áldozatul, nem rossz-e az? És ha sánta és beteg állatot mutattok be, nem rossz-e az? Vinnéd csak a helytartódnak, vajon tetszenék-e neki és kegyesen tekintene-e rád? – mondja a Seregek Ura. – |
9 וְעַתָּה חַלּוּ־נָא פְנֵי־אֵל וִיחָנֵנוּ מִיֶּדְכֶם הָיְתָה זֹּאת הֲיִשָּׂא מִכֶּם פָּנִים אָמַר יְהוָה צְבָאֹות | 9 De most aztán könyörögjetek Istenhez, hogy irgalmazzon nektek! Bizony, a ti kezetek művelte ezt. Vajon kegyesen tekint-e rátok? – mondja a Seregek Ura. – |
10 מִי גַם־בָּכֶם וְיִסְגֹּר דְּלָתַיִם וְלֹא־תָאִירוּ מִזְבְּחִי חִנָּם אֵין־לִי חֵפֶץ בָּכֶם אָמַר יְהוָה צְבָאֹות וּמִנְחָה לֹא־אֶרְצֶה מִיֶּדְכֶם | 10 Bárcsak inkább bezárná valaki közületek a kapukat, hogy ne gyújthassanak tüzet oltáromon hiába! Nem lelem én kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, és a ti kezetektől nem fogadok el én ételáldozatot. |
11 כִּי מִמִּזְרַח־שֶׁמֶשׁ וְעַד־מְבֹואֹו גָּדֹול שְׁמִי בַּגֹּויִם וּבְכָל־מָקֹום מֻקְטָר מֻגָּשׁ לִשְׁמִי וּמִנְחָה טְהֹורָה כִּי־גָדֹול שְׁמִי בַּגֹּויִם אָמַר יְהוָה צְבָאֹות | 11 Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen tiszta ételáldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek. Bizony, nagy az én nevem a nemzetek között – mondja a Seregek Ura –, |
12 וְאַתֶּם מְחַלְּלִים אֹותֹו בֶּאֱמָרְכֶם שֻׁלְחַן אֲדֹנָי מְגֹאָל הוּא וְנִיבֹו נִבְזֶה אָכְלֹו | 12 de ti megszentségtelenítitek, amikor azt hiszitek, hogy ‘az Úr asztala szennyes, és a rátett ételeket, éppúgy semmibe sem kell venni.’ |
13 וַאֲמַרְתֶּם הִנֵּה מַתְּלָאָה וְהִפַּחְתֶּם אֹותֹו אָמַר יְהוָה צְבָאֹות וַהֲבֵאתֶם גָּזוּל וְאֶת־הַפִּסֵּחַ וְאֶת־הַחֹולֶה וַהֲבֵאתֶם אֶת־הַמִּנְחָה הַאֶרְצֶה אֹותָהּ מִיֶּדְכֶם אָמַר יְהוָה׃ ס | 13 És azt mondjátok: ‘Íme, milyen sok munka!’ És könnyelműen elintézitek – mondja a Seregek Ura –, és idehoztok rablottat, sántát és beteget, és bemutatjátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyent kezetekből? – mondja az Úr. – |
14 וְאָרוּר נֹוכֵל וְיֵשׁ בְּעֶדְרֹו זָכָר וְנֹדֵר וְזֹבֵחַ מָשְׁחָת לַאדֹנָי כִּי מֶלֶךְ גָּדֹול אָנִי אָמַר יְהוָה צְבָאֹות וּשְׁמִי נֹורָא בַגֹּויִם | 14 Átkozott a csalárd ember, akinek van a nyájában ép hím állatja, és ha fogadalmat tesz, gyenge állatot mutat be áldozatul az Úrnak, noha nagy király vagyok én – mondja a Seregek Ura –, és rettegik nevemet a nemzetek között! |
15 פֶּן־יֹאמְרוּ כִּי־לִשְׁמִי טָבָלְתִּי | |
16 אַךְ טָבַלְתִּי גַּם אֶת־בְּנֵי־בֵית אִסְטְפָנוֹס וּמִלְּבַד אֵלֶּה אֵינֶנִּי יֹדֵעַ אִם־טָבַלְתִּי עוֹד אִישׁ אַחֵר | |
17 כִּי לֹא שְׁלָחַנִי הַמָּשִׁיחַ לִטְבּוֹל כִּי אִם־לְבַשֵּׂר לֹא־בְחָכְמַת דְּבָרִים לְמַעַן אֲשֶׁר לֹא־יִהְיֶה לָרִיק צְלָב הַמָּשִׁיחַ | |
18 כִּי־דְבַר הַצְּלָב סִכְלוּת הוּא לָאֹבְדִים אֲבָל לָנוּ הַנּוֹשָׁעִים גְּבוּרַת אֱלֹהִים הוּא | |
19 כִּי־כֵן כָּתוּב אֲאַבֵּד חָכְמַת חֲכָמִים וּבִינַת נְבוֹנִים אַסְתִּיר | |
20 אַיֵּה חָכָם אַיֵּה סֹפֵר אַיֵּה דֹּרֵשׁ הָעוֹלָם הַזֶּה הֲלֹא סִכֵּל הָאֱלֹהִים אֶת־חָכְמַת הָעוֹלָם הַזֶּה | |
21 כִּי אַחֲרֵי אֲשֶׁר בְּחָכְמַת הָאֱלֹהִים לֹא יָדַע הָעוֹלָם אֶת־הָאֱלֹהִים בַּחָכְמָה הָיָה רָצוֹן לְפָנָיו לְהוֹשִׁיעַ בְּסִכְלוּת הַקְּרִיאָה אֵת הַמַּאֲמִינִים | |
22 כִּי הַיְּהוּדִים שֹׁאֲלִים לָהֶם אוֹת וְהַיְּוָנִים מְבַקְשִׁים חָכְמָה | |
23 וַאֲנַחְנוּ מַשְׁמִיעִים אֶת־הַמָּשִׁיחַ הַצָּלוּב מִכְשׁוֹל לַיְּהוּדִים וְסִכְלוּת לַיְּוָנִים | |
24 אֲבָל לַמְקֹרָאִים הֵן מִיהוּדִים הֵן מִיוָנִים אֶת־הַמָּשִׁיחַ אֲשֶׁר הוּא גְּבוּרַת אֱלֹהִים וְחָכְמַת אֱלֹהִים | |
25 יַעַן כִּי סִכְלוּת הָאֵל חֲכָמָה הִיא מֵאָדָם וְחֻלְשַׁת הָאֵל חֲזָקָה הִיא מֵאָדָם | |
26 כִּי רְאוּ־נָא אַחַי אֶת־קְרִיאַתְכֶם שֶׁלֹּא רַבִּים הֵמָּה הַחֲכָמִים לְפִי הַבָּשָׂר לֹא רַבִּים הַשַּׁלִּיטִים וְלֹא רַבִּים הַחֹרִים | |
27 כִּי אִם־בַּסָּכָל שֶׁבָּעוֹלָם בָּחַר הָאֵל לְמַעַן בַּיֵּשׁ אֶת־הַחֲכָמִים וּבֶחָלוּשׁ שֶׁבָּעוֹלָם בָּחַר הָאֵל לְמַעַן בַּיֵּשׁ אֶת־הֶחָזָק | |
28 וּבְדַלַּת הָעוֹלָם בָּחַר הָאֵל וּבַנִּמְאָס וּבַאֲשֶׁר כְּאָיִן לְמַעַן בַּטֵּל אֵת אֲשֶׁר יֶשְׁנוֹ | |
29 כְּדֵי שֶׁלֹּא־יִתְהַלֵּל לְפָנָיו כָּל־בָּשָׂר | |
30 וּמִמֶּנּוּ אַתֶּם בַּמָּשִׁיחַ יֵשׁוּעַ אֲשֶׁר הָיָה לָנוּ לְחָכְמָה מֵאֵת הָאֱלֹהִים וְלִצְדָקָה וְלִקְדֻשָׁה וְלִפְדוּת | |
31 וִיהִי כַּכָּתוּב הַמִּתְהַלֵּל יִתְהַלֵּל בַּיהוֹה | |