Shir ha-Shirim (שיר השירים ) - Cantico dei Cantici 9

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 וַיַּעַן אִיֹּוב וַיֹּאמַר	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 אָמְנָם יָדַעְתִּי כִי־כֵן וּמַה־יִּצְדַּק אֱנֹושׁ עִם־אֵל	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 אִם־יַחְפֹּץ לָרִיב עִמֹּו לֹא־יַעֲנֶנּוּ אַחַת מִנִּי־אָלֶף	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 חֲכַם לֵבָב וְאַמִּיץ כֹּחַ מִי־הִקְשָׁה אֵלָיו וַיִּשְׁלָם	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 הַמַּעְתִּיק הָרִים וְלֹא יָדָעוּ אֲשֶׁר הֲפָכָם בְּאַפֹּו	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 הַמַּרְגִּיז אֶרֶץ מִמְּקֹומָהּ וְעַמּוּדֶיהָ יִתְפַלָּצוּן	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 הָאֹמֵר לַחֶרֶס וְלֹא יִזְרָח וּבְעַד כֹּוכָבִים יַחְתֹּם	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 נֹטֶה שָׁמַיִם לְבַדֹּו וְדֹורֵךְ עַל־בָּמֳתֵי יָם	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 עֹשֶׂה־עָשׁ כְּסִיל וְכִימָה וְחַדְרֵי תֵמָן	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 עֹשֶׂה גְדֹלֹות עַד־אֵין חֵקֶר וְנִפְלָאֹות עַד־אֵין מִסְפָּר	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 הֵן יַעֲבֹר עָלַי וְלֹא אֶרְאֶה וְיַחֲלֹף וְלֹא־אָבִין לֹו	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 הֵן יַחְתֹּף מִי יְשִׁיבֶנּוּ מִי־יֹאמַר אֵלָיו מַה־תַּעֲשֶׂה	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 אֱלֹוהַּ לֹא־יָשִׁיב אַפֹּו [תַּחַתֹו כ] (תַּחְתָּיו ק) חֲחוּ עֹזְרֵי רָהַב	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 אַף כִּי־אָנֹכִי אֶעֱנֶנּוּ אֶבְחֲרָה דְבָרַי עִמֹּו	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 אֲשֶׁר אִם־צָדַקְתִּי לֹא אֶעֱנֶה לִמְשֹׁפְטִי אֶתְחַנָּן	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 אִם־קָרָאתִי וַיַּעֲנֵנִי לֹא־אַאֲמִין כִּי־יַאֲזִין קֹולִי	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 אֲשֶׁר־בִּשְׂעָרָה יְשׁוּפֵנִי וְהִרְבָּה פְצָעַי חִנָּם	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 לֹא־יִתְּנֵנִי הָשֵׁב רוּחִי כִּי יַשְׂבִּעַנִי מַמְּרֹרִים	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 אִם־לְכֹחַ אַמִּיץ הִנֵּה וְאִם־לְמִשְׁפָּט מִי יֹועִידֵנִי	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 אִם־אֶצְדָּק פִּי יַרְשִׁיעֵנִי תָּם־אָנִי וַיַּעְקְשֵׁנִי	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 תָּם־אָנִי לֹא־אֵדַע נַפְשִׁי אֶמְאַס חַיָּי	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 אַחַת הִיא עַל־כֵּן אָמַרְתִּי תָּם וְרָשָׁע הוּא מְכַלֶּה	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 אִםשֹׁ־וט יָמִית פִּתְאֹם לְמַסַּת נְקִיִּם יִלְעָג	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 אֶרֶץ ׀ נִתְּנָה בְיַד־רָשָׁע פְּנֵי־שֹׁפְטֶיהָ יְכַסֶּה אִם־לֹא אֵפֹוא מִי־הוּא	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 וְיָמַי קַלּוּ מִנִּי־רָץ בָּרְחוּ לֹא־רָאוּ טֹובָה	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 חָלְפוּ עִם־אֳנִיֹּות אֵבֶה כְּנֶשֶׁר יָטוּשׂ עֲלֵי־אֹכֶל	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 אִם־אָמְרִי אֶשְׁכְּחָה שִׂיחִי אֶעֶזְבָה פָנַי וְאַבְלִיגָה	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 יָגֹרְתִּי כָל־עַצְּבֹתָי יָדַעְתִּי כִּי־לֹא תְנַקֵּנִי	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 אָנֹכִי אֶרְשָׁע לָמָּה־זֶּה הֶבֶל אִיגָע	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 אִם־הִתְרָחַצְתִּי [בְמֹו כ] (בְמֵי־שָׁלֶג ק) וַהֲזִכֹּותִי בְּבֹר כַּפָּי	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 אָז בַּשַּׁחַת תִּטְבְּלֵנִי וְתִעֲבוּנִי שַׂלְמֹותָי	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 כִּי־לֹא־אִישׁ כָּמֹנִי אֶעֱנֶנּוּ נָבֹוא יַחְדָּו בַּמִּשְׁפָּט	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 לֹא יֵשׁ־בֵּינֵינוּ מֹוכִיחַ יָשֵׁת יָדֹו עַל־שְׁנֵינוּ	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 יָסֵר מֵעָלַי שִׁבְטֹו וְאֵמָתֹו אַל־תְּבַעֲתַנִּי	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 אַדַבְּרָה וְלֹא אִירָאֶנּוּ כִּי לֹא־כֵן אָנֹכִי עִמָּדִי	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.