Livro de Jó 27

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jó continuou seu discurso nestes termos:	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 Pela vida de Deus que me recusa justiça, pela vida do Todo-poderoso que enche minha alma de amargura,	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 enquanto em mim houver alento, e o sopro de Deus passar por minhas narinas,	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 meus lábios nada pronunciarão de perverso e minha língua não proferirá mentira.	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 Longe de mim vos dar razão! Até o último suspiro defenderei minha inocência,	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 mantenho minha justiça, não a abandonarei; minha consciência não acusa nenhum de meus dias.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 Que meu inimigo seja tratado como culpado, e meu adversário como um mentiroso!	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Que pode esperar o ímpio de sua oração, quando eleva para Deus a sua alma?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 Deus escutará seu clamor quando a angústia cair sobre ele?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 Encontra ele suas delícias no Todo-poderoso, invoca ele Deus em todo o tempo?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Eu vos ensinarei o proceder de Deus, não vos ocultarei os desígnios do Todo-poderoso.	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 Mas todos vós já o sabeis; e por que proferis palavras vãs?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Eis a sorte que Deus reserva aos maus, e a parte reservada ao violento pelo Todo-poderoso.	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 Se seus filhos se multiplicam, é para a espada, e seus descendentes não terão o que comer.	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 Seus sobreviventes serão sepultados na morte, e suas viúvas não os chorarão.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 Se amontoa prata como poeira, se ajunta vestimentas como argila,	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 ele amontoa, mas é o justo quem os veste, é um homem honesto quem herda a prata.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Constrói sua casa como a casa da aranha, como a choupana que o vigia constrói.	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 Deita-se rico: é pela última vez. Quando abre os olhos, já deixou de sê-lo.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 O terror o invade como um dilúvio, um redemoinho o arrebata durante a noite.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 O vento de leste o levanta e o faz desaparecer: varre-o violentamente de seu lugar.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Precipitam-se sobre ele sem poupá-lo, é arrastado numa fuga desvairada.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 Sua ruína é aplaudida; de sua própria casa assobiarão sobre ele.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.