1 Suonate la tromba in Sion, date l'allarme sul mio santo monte! Tremino tutti gli abitanti della terra: E' venuto il giorno del Signore! E' vicino! | 1 Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van! |
2 Giorno di tenebre e di oscurità, giorno di nube e di caligine! Come l'aurora che si stende sui monti, un popolo numeroso e forte; come lui non ve ne fu mai fin dai tempi remoti e dopo lui non ve ne sarà per gli anni di tutte le generazioni! | 2 Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át! |
3 Davanti a lui il fuoco divora e dietro a lui la fiamma consuma; come il giardino dell'Eden davanti a lui è la terra ma, dopo che è passato, è un deserto desolato: da lui non c'è scampo. | 3 Színe előtt tűz emészt, és utána láng perzsel. Mint a gyönyörűség kertje, olyan a föld előtte, és kietlen pusztaság utána; senki sem menekülhet meg előle. |
4 Il suo aspetto è l'aspetto di cavalli, come cavalieri così corrono essi; | 4 Alakjuk olyan, mint a lovak alakja, s úgy száguldanak, mint a lovasok. |
5 come un fragore di carri che balzano sulle cime dei monti; come il crepitìo d'una fiamma di fuoco che divora la stoppia; come un popolo forte disposto per la battaglia! | 5 Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása a hegyek tetején, mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése. Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép: |
6 Davanti a lui si contorcono i popoli, tutte le facce si scolorano. | 6 színe előtt gyötrelem fogja el a népeket, minden arc magába gyűjti pírját. |
7 Come prodi si slanciano, come guerrieri assaltano il muro; ognuno va per la sua strada senza sviarsi dal loro cammino; | 7 Úgy száguldanak, mint a hősök, megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak; mindegyik a maga útján halad, nem térnek le útjukról. |
8 nessuno incalza il suo vicino, ciascuno avanza per la sua via. Si gettano in mezzo alle armi; non lasciano spazi. | 8 Egyik sem akadályozza a másikat, mindegyik a maga ösvényén halad; még a fegyvereken is keresztültörnek, nincs akadály előttük. |
9 Penetrano nella città, corrono sopra gli spalti, entrano nelle case; entrano dalle finestre come ladri. | 9 Betörnek a városba, felfutnak a falra, felmásznak a házakba, és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj. |
10 Davanti a lui geme la terra e tremano i cieli; il sole e la luna si oscurano, le stelle celano il loro splendore! | 10 Színe előtt megremeg a föld, megmozdulnak az egek; nap és hold elsötétedik, s a csillagok visszatartják fényüket; |
11 Il Signore fa sentire la sua voce alla testa del suo esercito! Sì, sterminato è il suo accampamento, sì, forte è l'esecutore della sua parola; sì, grande è il giorno del Signore e pieno di spavento: chi può sostenerlo? | 11 s az Úr hallatja mennydörgését az ő seregének színe előtt; mert igen nagy az ő tábora, s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják. Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes; ki viselheti el? |
12 Anche ora, ecco l'oracolo del Signore: Tornate a me con tutto il cuore, con digiuno, con pianto e lamento! | 12 »Nos tehát – mondja az Úr –, térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. |
13 Spezzate il vostro cuore, non le vostre vesti e tornate al Signore, vostro Dio! Egli è benigno e misericordioso, lento alla collera e ricco in bontà, e si ricrede del male! | 13 Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.« |
14 Chissà! Potrebbe ricredersi e lasciarsi dietro la benedizione: offerta e libagione per il Signore vostro Dio! | 14 Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára? |
15 Suonate le trombe in Sion! Prescrivete un digiuno rituale! Convocate un'adunanza! | 15 Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, |
16 Radunate il popolo! Celebrate una riunione sacra! Radunate gli anziani, radunate i fanciulli e quelli che succhiano il seno! Esca lo sposo dalla sua camera e la sposa dal suo talamo! | 16 gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony. |
17 Tra il vestibolo e l'altare piangano i sacerdoti, ministri del Signore. Essi dicano: "Pietà, Signore, del tuo popolo! Non esporre la tua eredità al vituperio, allo scherno delle nazioni! Perché si dovrà dire tra le nazioni: Dov'è il loro Dio?". | 17 Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: »Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!« Miért mondanák a népek között: »Hol van az ő Istenük?« |
18 Il Signore è geloso della sua terra e perdona al suo popolo! | 18 Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének. |
19 Il Signore parla e dice al suo popolo: Ecco, io vi mando frumento, mosto e olio fresco: ne avrete a sazietà; non vi lascerò più oltre oggetto di scherno tra i popoli! | 19 És így felelt az Úr népének: »Íme, én küldök nektek gabonát, bort és olajat, úgyhogy jóllakhattok velük, és nem teszlek ki többé titeket a nemzetek gyalázkodásának. |
20 Colui che dimora nel nord lo allontano da voi; lo ricaccio in un territorio arido e desolato: la sua avanguardia verso oriente, la sua retroguardia verso occidente. Il suo fetore si alzerà, il suo lezzo si leverà! Egli fa cose grandi! | 20 És eltávolítom tőletek az északi ellenséget, és járatlan és puszta földre űzöm őt; előőrsét a keleti tengerbe, utóvédjét a nyugati tengerbe vetem, és felszáll büdössége, felszáll rothadásának bűze, mert kevélyen cselekedett. |
21 Non temere più, terra, rallegrati e gioisci! Il Signore opera grandi cose! | 21 Ne félj, ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr! |
22 Non temete più, bestie campestri: i pascoli del deserto sono rinverditi! Le piante producono i loro frutti, il fico e la vite dànno il loro prodotto! | 22 Ne féljetek, ti állatai a földnek, mert sarjadnak immár a puszta legelői! A fa megtermi gyümölcsét, a fügefa s a szőlő megadja termését. |
23 Figli di Sion, rallegratevi, gioite nel Signore, vostro Dio! Egli vi dà la pioggia secondo il bisogno; fa scendere su voi la pioggia in autunno e in primavera, come prima! | 23 Sion fiai, ti is ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek az igazság esőjét, és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor. |
24 Le aie si riempiono di frumento, i tini rigurgitano di mosto e di olio! | 24 És megtelnek a szérűk gabonával, és árad a sajtókból a bor meg az olaj. |
25 Io vi risarcirò degli anni che hanno divorato la locusta e il bruco, la cavalletta e il verme, mio esercito sterminato, che ho inviato contro di voi! | 25 És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem. |
26 Voi mangerete molto, a sazietà e loderete il nome del Signore, vostro Dio, che ha fatto per voi meraviglie: il mio popolo non sarà più schernito! | 26 Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat, és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem soha többé meg nem szégyenül. |
27 E voi saprete che io sono in mezzo a Israele, che io, il Signore, sono il vostro Dio e non ce ne sono altri: il mio popolo non sarà più schernito! | 27 Akkor majd megtudjátok, hogy én Izrael közepette vagyok, és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más, és népem soha többé meg nem szégyenül.« |