1 - Figliolo mio, attento alla mia sapienza, alla prudenza mia porgi l'orecchio, | 1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra, |
2 per far tesoro di riflessionie le tue labbra mettano in serbo una buona istruzione. Non dar retta alle fallacie della donna, | 2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre, |
3 perchè un favo che stilla sono le labbra della meretrice e la sua gola ha un parlare che unge più dell'olio; | 3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább, |
4 ma alla fine è più amara del fiele e punge come una spada a due tagli. | 4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. |
5 I suoi piedi scendono nelle profondità della Morte e i suoi passi fan capo all'Inferno, | 5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak, |
6 non procedono sul sentiero della vita, son erranti i suoi passi e investigabili. | 6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek. |
7 Ed ora, figliuolo, ascoltamie non ti scostare dai detti della mia bocca: | 7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől! |
8 La tua strada passi lungi da leie non avvicinarti alla porta della sua casa | 8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához, |
9 e non dare agli altri il tuo onore e gli anni tuoi a gente spietata; | 9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek, |
10 affinchè gli estranei non si riempiano delle tue sostanze e le tue fatiche non vadano a finire in casa altrui, | 10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson, |
11 e debba gemere alla finequando avrai la tua carne ed il tuo corpo consunti | 11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd: |
12 ed esclamare: «Perchè ho io detestato gli avvertimenti ed il mio cuore non diede retta alle correzioni | 12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek? |
13 e non ascoltai la voce di chi mi ammoniva e non prestai orecchio ai miei maestri? | 13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak! |
14 Poco mancò non fossi, per colmo di sciagura, tradotto in mezzo all'adunata ed al concilio!». | 14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!« |
15 Bevi le acque della tua cisterna e quelle che scaturiscono entro il tuo pozzo; | 15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt! |
16 le tue sorgenti riversino fuori, per le piazze si spandano le tue acque. | 16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid? |
17 Siano per te solo e non abbiano parte teco gli estranei. | 17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek. |
18 Sia la tua fonte benedetta e goditi la donna che hai amata giovine. | 18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével! |
19 Amabile cerva, vezzosa gazzella, le sue carezze ti possano inebriare ognora; con amore vagheggiala costantemente. | 19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen! |
20 E perchè invaghirti, figlio, di una estranea? e stringerti al seno una donna non tua? | 20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén? |
21 Mentre il Signore tien d'occhio tutte le vie dell'uomo e osserva tutti i suoi passi? | 21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri! |
22 Ma l'empio resterà schiavo delle sue inique passionie stretto nelle funi dei suoi peccati. | 22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják, |
23 Egli morrà perchè non ebbe a cuore la correzione e dalla sua grande stoltezza resterà ingannato. | 23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga! |