Ecclesiastes/Qohelet 3

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 There is an appointed time for everything, and a time for every affair under the heavens.	1 Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.
2 A time to be born, and a time to die; a time to plant, and a time to uproot the plant.	2 Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.
3 A time to kill, and a time to heal; a time to tear down, and a time to build.	3 Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
4 A time to weep, and a time to laugh; a time to mourn, and a time to dance.	4 Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
5 A time to scatter stones, and a time to gather them; a time to embrace, and a time to be far from embraces.	5 Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének, ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
6 A time to seek, and a time to lose; a time to keep, and a time to cast away.	6 Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
7 A time to rend, and a time to sew; a time to be silent, and a time to speak.	7 Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8 A time to love, and a time to hate; a time of war, and a time of peace.	8 Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek, ideje a háborúnak, és ideje a békének.
9 What advantage has the worker from his toil?	9 Mi haszna van az embernek a fáradságából?
10 I have considered the task which God has appointed for men to be busied about.	10 Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak.
11 He has made everything appropriate to its time, and has put the timeless into their hearts, without men's ever discovering, from beginning to end, the work which God has done.	11 Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.
12 I recognized that there is nothing better than to be glad and to do well during life.	12 Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.
13 For every man, moreover, to eat and drink and enjoy the fruit of all his labor is a gift of God.	13 Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.
14 I recognized that whatever God does will endure forever; there is no adding to it, or taking from it. Thus has God done that he may be revered.	14 Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy féljék őt.
15 What now is has already been; what is to be, already is; and God restores what would otherwise be displaced.	15 Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt.
16 And still under the sun in the judgment place I saw wickedness, and in the seat of justice, iniquity.	16 Láttam továbbá a nap alatt: hogy az ítélet helyén gonoszság, és az igazság helyén igaztalanság van.
17 And I said to myself, both the just and the wicked God will judge, since there is a time for every affair and on every work a judgment.	17 Azt mondtam magamban: »Az igazat is, a bűnöst is megítéli Isten, mivel mindennek eljön később az ideje.«
18 I said to myself: As for the children of men, it is God's way of testing them and of showing that they are in themselves like beasts.	18 Ezt mondtam magamban az emberek fiairól: Isten bebizonyítja róluk és megmutatja, hogy olyanok, mint az állatok.
19 For the lot of man and of beast is one lot; the one dies as well as the other. Both have the same life-breath, and man has no advantage over the beast; but all is vanity.	19 Hiszen az ember vége olyan, mint az állatoké, és mindegyikükre ugyanaz a sors várakozik: amint az ember meghal, úgy halnak meg azok is. Mindegyikben egyforma az éltető lehelet, és az embernek nincs többje, mint az állatnak, hiszen minden csak hiúság!
20 Both go to the same place; both were made from the dust, and to the dust they both return.	20 Minden egy helyre vándorol, valamennyien porból lettek és a porba térnek vissza.
21 Who knows if the life-breath of the children of men goes upward and the life-breath of beasts goes earthward?	21 Ki tudja, vajon Ádám fiainak éltető lehelete felfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e?
22 And I saw that there is nothing better for a man than to rejoice in his work; for this is his lot. Who will let him see what is to come after him?	22 Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?