Baruc 4

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 La sapienza è il libro de' comandamenti di Dio, e la legge, che dura in eterno: tutti color, che la osservano, giungono alla vita, e tutti quegli, che l'abbandonano, giungono alla morte.	1 Ez az Isten parancsainak könyve, az örök érvényű törvény; mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre, akik pedig elhagyják, meghalnak.
2 Convertiti, Giacobbe, ed abbracciala, cammina al lume di essa per la strada, che ella addita.	2 Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt, haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.
3 Non dare ad altri la tua gloria, e la tua dignità ad una nazione straniera.	3 Ne add másnak dicsőségedet, se méltóságodat más nemzetnek!
4 Beati siarn noi, o Israele, perché manifesto è a noi quello, che piace a Pio.	4 Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik, ismeretes előttünk.
5 Fatti animo, popol di Dio, che la memoria conservi di Israele.	5 Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael!
6 Voi siete stati venduti alle genti non per essere annichilati, ma perché irritaste l'ira di Dio foste dati in poter de' nemici;	6 El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek.
7 Imperocché voi esacerbaste corni, che vi creò, il Dio eterno, sacrificando a' demoni, e non a Dio;	7 Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.
8 Imperocché vi dimenticaste di Dio, che vi nutricò, e affliggeste la nutrice vostra Gerusalemme;	8 Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
9 Imperocché ella vide l'ira di Dio, venir sopra di voi, e disse: adite, o città vicine di Sion, Dio mi ha mandato un gran dolore:	9 Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: »Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten!
10 Imperocché ho io veduta là schiavitudine del popol mio, de' miei figli, e delle figlie, alla quale l'Eterno gli condannò:	10 Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.
11 Imperocché io gli allevai con piacere; e gli ho lasciati con pianto: con dolore.	11 Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.
12 Nissun si allegri in vedermi vedova, e desolata: son rimasa abbandonata da molta gente pei peccati de' miei figliuoli, i quali deviarono dalla legge di Dio.	12 Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;
13 E ignoravano i suoi precetti, non battevan la strada de' comandamenti di Dio, né colla giustizia camminarono pe sentieri della sua verità.	13 nem törődtek rendeleteivel, nem haladtak az Isten parancsainak útjain, és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.
14 Vengan le vicine di Sion, e meco facciano ricordanza della schiavitudine de' miei figli, e delle figlie, nella quale gli ha condotti l'Eterno;	14 Jöjjenek Sion szomszédai, és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.
15 Imperocché mandò egli contro di loro una nazione rimota, nazione perversa, e di lingua ignota;	15 Mert rájuk hozott egy népet a távolból, egy arcátlan és másnyelvű népet,
16 I quali non hanno avuto rispetto pei vecchi, né misericordia pe' fanciulli, e hanno menati via i cari della vedova, e priva di figli la hanno lasciati in desolazione.	16 mely nem tisztelte az aggastyánt, nem irgalmazott a gyermekeknek, elhurcolta az özvegy szeretteit, s a magános nőt megfosztotta leányaitól.«
17 E qual ajuto recarvi poss'io?	17 Ám én mit segíthetnék rajtatok?
18 Ma colui, che mandò sopra di voi questi mali, egli vi libererà dalle mani de' vostri nemici.	18 Aki rátok hozta a bajokat, ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!
19 Andate figli, andate, ed io mi resti pur sola.	19 Menjetek csak, fiaim, menjetek, mert én elhagyatottan magamra maradtam!
20 Mi sono spogliata del manto di pace, e mi son vestita del sacco di supplichevole, e alzerò mie grida all'Altissimo per i tutti i miei giorni,	20 Levetettem a jólét öltözetét, a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra, s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.
21 Fatevi animo, o figliuoli, alzate le vostra grida al Signore, e vi libererà dal potere de' principi nemici;	21 Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!
22 Imperocché io ho posta la speranza mia nell'Eterno, salute vostra, il Santo mi ha consolala colla misericordia, che verrà a voi dall'eterno salvatore vostro; '	22 Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat, és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal, melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.
23 Imperocché con lagrime, e con sospiri vi licenziai, ma riconduravvi a me il Signore con gaudio, e letizia sempiterna.	23 Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek, de örömben és vigasságban hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.
24 E siccome le vicine di Sion videro venir da Dio la schiavitù vostra, cosi vedranno assai presto la salute vostra venire da Dio a voi con onore grande, e splendore eterno.	24 Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat, melyet rátok hozott Isten, úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is, melyet rátok hoz Isten nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.
25 Figliuoli, sopportate pazientemente l'ira, che è venuta sopra di voi: imperocché ti ha perseguitato il tuo nemico, ma tosto vedrai tu la perdizione di lui, e tu calcherai la sua cervice.	25 Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját, mely rátok zúdult; mert ellenséged üldöz ugyan téged, de nemsokára látod majd romlását és a nyakára hágsz.
26 I teneri miei figliuoli hanno battute aspre strade; perocché sono stati condotti come una greggia rapita dagli inimici.	26 Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak, mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat, melyet elrabolt az ellenség.
27 Fatevi animo, o figliuoli, e alzate le vostre grida al Signore: perocché si ricorderà di voi colui, che vi ha trasportati;	27 Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket.
28 Imperocché se vostra volontà si fu di andare lungi da Dio, con volontà dieci volte tanta lui cercherete ravveduti;	28 Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.
29 Imperocché colui, che mandò a voi questi mali, egli pure a voi manderà una sempiterna allegrezza col darvi salute.	29 Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.
30 Stadi buon animo, Gerusalemme; perocché ti consola colui, che a te da il nome.	30 Légy bizalommal, Jeruzsálem, mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!
31 I cattivi, che ti straziarono, periranno: e saranno puniti quelli, che hanno goduto di tua rovina:	31 Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged, megbűnhődnek, akik örültek veszteden.
32 Le città, alle quali hanno servito i tuoi figli, saran gastigate, e quella che tenne seco i tuoi figli,	32 Megbűnhődnek majd azok a városok, melyeknek rabszolgái lettek fiaid; az is, amely átvette fiaidat!
33 Siccome si allegrò della tua rovina, e fece festa di tua caduta, così della sua desolazione sarà rattristata.	33 Mert amint örvendett romlásodnak és ujjongott bukásodon, éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!
34 E le sarà tolto il brio della sua moltitudine, e la sua allegrìa in lutto si cangerà;	34 Véget ér sokasága fölött érzett öröme, és gyászra fordul vidámsága;
35 Imperocché fuoco manderà sopra di lei l'Eterno per lunghi giorni, e da' demonj sarà abitata per molto tempo.	35 Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre, és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.
36 Mira, o Gerusalemme, all'Oriente, e vedi la allegrezza, che da Dio Tiene a te;	36 Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az örömöt, melyet Isten áraszt rád.
37 Imperocché ecco, che vengono a te i figli tuoi divisi da te per andare dispersi: ei vengono raunati da Oriente fino a Occidente, secondo la parola del Santo, lieti, lodando Dio.	37 Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén.