A rómaiaknak írt levél 4

¹ Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő?

² Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél.

³ Mert mit mond az Írás? »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul számíttatott be neki« .

⁴ Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként.

⁵ Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitet számítják be megigazulásul.

⁶ Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:

⁷ »Boldogok, akiknek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűnei be vannak födve.

⁸ Boldog az az ember, akinek az Úr nem számítja be bűneit«.

⁹ De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy »a hit számíttatott be Ábrahámnak megigazulásul« .

¹⁰ Nos hát, hogyan tudatott be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.

¹¹ A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét , hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulás nekik is beszámíttassék,

¹² és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének nyomdokait.

¹³ Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahám és utódai kapták, nem a törvény közvetítésével, hanem a hitből való megigazulás alapján.

¹⁴ Ha az örökösök azok, akik a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis.

¹⁵ Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs.

¹⁶ Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből valók, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből valók, aki mindnyájunknak atyja

¹⁷ Isten előtt, amint meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek« . Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki létre hívja a nemlétezőket, hogy létezzenek.

¹⁸ Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: »Annyi lesz a te utódod« .

¹⁹ És nem gyengült meg a hitben, holott már majdnem százesztendős volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére,

²⁰ és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek

²¹ abban a teljes meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért.

²² És ez számíttatott be neki megigazulásul .

²³ De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki,

²⁴ hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, a mi Urunkat,

²⁵ aki bűneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámasztatott.