Evangélium Márk szerint 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére.	1 Et venerunt trans fretum maris in regionem Gerasenorum.
2 Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt	2 Et exeunti ei de navi, statim occurrit de monumentis homo in spiritu immundo,
3 és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.	3 qui domicilium habebat in monumentis, et neque catenis jam quisquam poterat eum ligare :
4 Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni.	4 quoniam sæpe compedibus et catenis vinctus, dirupisset catenas, et compedes comminuisset, et nemo poterat eum domare :
5 Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.	5 et semper die ac nocte in monumentis, et in montibus erat, clamans, et concidens se lapidibus.
6 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,	6 Videns autem Jesum a longe, cucurrit, et adoravit eum :
7 és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!«	7 et clamans voce magna dixit : Quid mihi et tibi, Jesu Fili Dei altissimi ? adjuro te per Deum, ne me torqueas.
8 Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!«	8 Dicebat enim illi : Exi spiritus immunde ab homine.
9 Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.«	9 Et interrogabat eum : Quod tibi nomen est ? Et dicit ei : Legio mihi nomen est, quia multi sumus.
10 És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.	10 Et deprecabatur eum multum, ne se expelleret extra regionem.
11 Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda.	11 Erat autem ibi circa montem grex porcorum magnus, pascens.
12 Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.«	12 Et deprecabantur eum spiritus, dicentes : Mitte nos in porcos ut in eos introëamus.
13 Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.	13 Et concessit eis statim Jesus. Et exeuntes spiritus immundi introierunt in porcos : et magno impetu grex præcipitatus est in mare ad duo millia, et suffocati sunt in mari.
14 Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.	14 Qui autem pascebant eos, fugerunt, et nuntiaverunt in civitatem et in agros. Et egressi sunt videre quid esset factum :
15 Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.	15 et veniunt ad Jesum : et vident illum qui a dæmonio vexabatur, sedentem, vestitum, et sanæ mentis, et timuerunt.
16 A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.	16 Et narraverunt illis, qui viderant, qualiter factum esset ei qui dæmonium habuerat, et de porcis.
17 Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból.	17 Et rogare cœperunt eum ut discederet de finibus eorum.
18 Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen.	18 Cumque ascenderet navim, cœpit illum deprecari, qui a dæmonio vexatus fuerat, ut esset cum illo,
19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!«	19 et non admisit eum, sed ait illi : Vade in domum tuam ad tuos, et annuntia illis quanta tibi Dominus fecerit, et misertus sit tui.
20 Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.	20 Et abiit, et cœpit prædicare in Decapoli, quanta sibi fecisset Jesus : et omnes mirabantur.
21 Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.	21 Et cum transcendisset Jesus in navi rursum trans fretum, convenit turba multa ad eum, et erat circa mare.
22 Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,	22 Et venit quidam de archisynagogis nomine Jairus, et videns eum procidit ad pedes ejus,
23 és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!«	23 et deprecabatur eum multum, dicens : Quoniam filia mea in extremis est, veni, impone manum super eam, ut salva sit, et vivat.
24 El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.	24 Et abiit cum illo, et sequebatur eum turba multa, et comprimebant eum.
25 Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,	25 Et mulier, quæ erat in profluvio sanguinis annis duodecim,
26 és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,	26 et fuerat multa perpessa a compluribus medicis : et erogaverat omnia sua, nec quidquam profecerat, sed magis deterius habebat :
27 amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.	27 cum audisset de Jesu, venit in turba retro, et tetigit vestimentum ejus :
28 Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«	28 dicebat enim : Quia si vel vestimentum ejus tetigero, salva ero.
29 Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől.	29 Et confestim siccatus est fons sanguinis ejus : et sensit corpore quia sanata esset a plaga.
30 De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?«	30 Et statim Jesus in semetipso cognoscens virtutem quæ exierat de illo, conversus ad turbam, aiebat : Quis tetigit vestimenta mea ?
31 Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?«	31 Et dicebant ei discipuli sui : Vides turbam comprimentem te, et dicis : Quis me tetigit ?
32 Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.	32 Et circumspiciebat videre eam, quæ hoc fecerat.
33 Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.	33 Mulier vero timens et tremens, sciens quod factum esset in se, venit et procidit ante eum, et dixit ei omnem veritatem.
34 Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.«	34 Ille autem dixit ei : Filia, fides tua te salvam fecit : vade in pace, et esto sana a plaga tua.
35 Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?«	35 Adhuc eo loquente, veniunt ab archisynagogo, dicentes : Quia filia tua mortua est : quid ultra vexas magistrum ?
36 Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«	36 Jesus autem audito verbo quod dicebatur, ait archisynagogo : Noli timere : tantummodo crede.
37 Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.	37 Et non admisit quemquam se sequi nisi Petrum, et Jacobum, et Joannem fratrem Jacobi.
38 Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.	38 Et veniunt in domum archisynagogi, et videt tumultum, et flentes, et ejulantes multum.
39 Bement, és azt mondta nekik: »Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.«	39 Et ingressus, ait illis : Quid turbamini, et ploratis ? puella non est mortua, sed dormit.
40 De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.	40 Et irridebant eum. Ipse vero ejectis omnibus assumit patrem, et matrem puellæ, et qui secum erant, et ingreditur ubi puella erat jacens.
41 Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« –	41 Et tenens manum puellæ, ait illi : Talitha cumi, quod est interpretatum : Puella (tibi dico), surge.
42 A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott.	42 Et confestim surrexit puella, et ambulabat : erat autem annorum duodecim : et obstupuerunt stupore magno.
43 Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.	43 Et præcepit illis vehementer ut nemo id sciret : et dixit dari illi manducare.