Evangélium Máté szerint 22

¹ Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:

² »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.

³ Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.

⁴ Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’

⁵ De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,

⁶ a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.

⁷ Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.

⁸ Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

⁹ Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’

¹⁰ A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.

¹¹ Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.

¹² Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.

¹³ Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’

¹⁴ Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«

¹⁵ Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.

¹⁶ Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.

¹⁷ Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«

¹⁸ Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!

¹⁹ Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.

²⁰ Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«

²¹ Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«

²² Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.

²³ Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:

²⁴ »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ .

²⁵ Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.

²⁶ Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.

²⁷ Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.

²⁸ A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«

²⁹ Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

³⁰ A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

³¹ Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:

³² ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«

³³ Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.

³⁴ Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,

³⁵ és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:

³⁶ »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«

³⁷ Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ .

³⁸ Ez a legnagyobb, az első parancs.

³⁹ A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ .

⁴⁰ Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«

⁴¹ Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:

⁴² »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.«

⁴³ Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

⁴⁴ ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.

⁴⁵ Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«

⁴⁶ Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.