Ámosz jövendölése 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, egy érett gyümölccsel telt kosár.	1 Haec ostendit mihi Dominus Deus: et ecce canistrum pomorum.
2 És mondta: »Mit látsz, Ámosz?« és mondtam: »Érett gyümölccsel telt kosarat.« És mondta nekem az Úr: »Eljött a vég népemre, Izraelre; nem leszek többé elnéző vele szemben!	2 Et dixit: “ Quid tu vides, Amos? ”. Et dixi: “ Canistrum pomorum ”. Et dixit Dominus ad me: “ Venit finis super populum meum Israel; non adiciam ultra ignoscere ei.
3 Ama napon jajveszékelnek majd a palota énekesei – mondja az Úr Isten –, sok holttest lesz szerteszórva mindenütt: csönd.	3 Et lugent cantatrices palatii in die illa, dicit Dominus Deus; multa erunt cadavera, in omni loco proicientur: silentium.
4 Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit,	4 Audite hoc, qui conteritis pauperem et deficere facitis egenos terrae,
5 akik így szóltok: ‘Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget,	5 dicentes: “Quando transibit neomenia, et venumdabimus merces? Et sabbatum, et aperiemus frumentum, ut imminuamus mensuram et augeamus siclum et supponamus stateras dolosas,
6 hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?’«	6 ut possideamus in argento egenos et pauperem pro calceamentis et quisquilias frumenti vendamus?””.
7 Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: »Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!	7 Iuravit Dominus in superbia Iacob: “ Non obliviscar in perpetuum omnia opera eorum.
8 Nem kell-e emiatt megrendülnie a földnek, és gyászolnia minden lakójának? Emelkedik, mint hatalmas folyam, árad és apad, mint Egyiptom folyója.	8 Numquid super isto non commovebitur terra, et lugebit omnis habitator eius, et ascendet quasi fluvius universa, fervebit et decrescet quasi flumen Aegypti?
9 És azon a napon – mondja az Úr Isten –, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre.	9 Et erit: in die illa, dicit Dominus Deus, occidere faciam solem in meridie et tenebrescere faciam terram in die luminis
10 Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz.	10 et convertam festivitates vestras in luctum et omnia cantica vestra in planctum; et inducam super omnes lumbos saccum et super omne caput calvitium; et ponam eam quasi luctum unigeniti et novissima eius quasi diem amarum.
11 Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.«	11 Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et mittam famem in terram; non famem panis neque sitim aquae, sed audiendi verbum Domini ”.
12 És felkerekednek tengertől tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.	12 Et fugient a mari usque ad mare; et ab aquilone usque ad orientem circuibunt, quaerentes verbum Domini, et non invenient.
13 Azon a napon elepednek majd a szépséges szüzek és az ifjak a szomjúságtól,	13 In die illa deficient virgines pulchrae et adulescentes in siti.
14 akik Szamaria vétkére esküsznek, és azt mondják: »A te Istened életére, Dán!« és: »A te utad életére, Beerseba!« és elesnek, és nem kelnek fel többé!	14 Qui iurant in delicto Samariae et dicunt: “ Vivit Deus tuus, Dan! ” et “ Vivit via, Bersabee! ”, et cadent et non resurgent ultra.