Ezekiel jövendölése 36

¹ Te pedig, emberfia, jövendölj Izrael hegyeiről és mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úr igéjét!

² Így szól az Úr Isten: Mivel az ellenség így szólt rólatok: ‘Haha! Az örök magaslatok nekünk jutottak örökségül!’ –

³ azért jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Mivel elpusztultatok, és mindenfelől eltapostak titeket, és a többi nemzet birtokává lettetek, nyelvük hegyére kerültetek, és a népek gyaláznak titeket,

⁴ azért, Izrael hegyei, halljátok az Úr Isten szavát: Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez, a romhalmazokhoz, a ledőlt falakhoz és az elhagyott városokhoz, amelyeket a körös-körül lakó többi nemzet elpusztított és kigúnyolt!

⁵ Így szól az Úr Isten: Valóban, féltékenységem tüzében szóltam a többi nemzet ellen és egész Edom ellen, akik országomat örömmel és teljes szívvel-lélekkel birtokukba vették és kiürítették, hogy elpusztítsák.

⁶ Azért jövendölj Izrael földjéről és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a hágóknak és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Íme, én féltékenységemben és bosszúmban szóltam, mert elviseltétek a nemzetek gyalázását.

⁷ Ezért így szól az Úr Isten: Esküre emelem kezemet: A körülöttetek lakó nemzetek maguk hordozzák majd gyalázatukat.

⁸ Ti pedig, Izrael hegyei, növesszétek ágaitokat és hozzátok meg gyümölcsötöket népem, Izrael számára, mert ő nemsokára megérkezik.

⁹ S én íme, hozzátok megyek és hozzátok fordulok; szántani fognak rajtatok és magot vetnek belétek.

¹⁰ Megsokasítom rajtatok az embereket, Izrael egész házát; benépesülnek a városok, a romhalmazok újra felépülnek.

¹¹ Betöltelek titeket emberekkel és állatokkal; el fognak szaporodni és gyarapodni fognak. Letelepítelek titeket, mint hajdanában, és nagyobb javakkal halmozlak el, mint amennyitek eleinte volt; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

¹² Akkor majd megadom, hogy emberek járjanak rajtatok: Izraelt, az én népemet; és birtokukba vesznek téged, örökrészükké leszel, és nem leszel többé nélkülük.

¹³ Így szól az Úr Isten: Mivel azt mondják rólad: ‘Felfalod az embereket és megfojtod saját népedet’,

¹⁴ azért nem fogsz többé embert enni, és nemzetedet nem ölöd meg többé – mondja az Úr Isten. –

¹⁵ Gondoskodom majd róla, hogy ne halld többé a nemzetek csúfolódását, és a népek gyalázkodását ne viseld többé; a saját népedet nem veszted el többé« – mondja az Úr Isten.

¹⁶ Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

¹⁷ »Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de megfertőzte azt útjaival és cselekedeteivel; útjuk olyanná lett előttem, mint a havi tisztulásban szenvedő nő tisztátalansága.

¹⁸ Ezért kiöntöttem rájuk bosszúságomat a vér miatt, amit az országban ontottak, és bálványaik miatt, amelyekkel azt beszennyezték.

¹⁹ Szétszórtam őket a nemzetek közé, s ők elszéledtek az országokba; útjaik és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.

²⁰ Amikor ők bementek a nemzetekhez, amelyek közé eljutottak, meggyalázták szent nevemet, mert így beszéltek róluk: ‘Az Úr népe ez, és az ő földjéről jöttek!’

²¹ De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza meggyalázott a nemzetek között, amelyekhez eljutott.

²² Ezért mondd Izrael népének: Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok.

²³ Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára.

²⁴ Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba.

²⁵ Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.

²⁶ Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

²⁷ Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek.

²⁸ Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.

²⁹ Megszabadítalak titeket minden szennyetektől; előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem küldök többé rátok éhínséget.

³⁰ Megsokasítom a fák gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy ne viseljétek többé az éhínség gyalázatát a nemzetek között.

³¹ Ha aztán visszaemlékeztek majd igen gonosz útjaitokra és nem jó cselekedeteitekre, megutáljátok gonoszságaitokat és vétkeiteket.

³² Nem tiértetek cselekszem majd – mondja az Úr Isten – tudjátok meg! Szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, Izrael háza!

³³ Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen megtisztítalak titeket minden gonoszságotoktól, és lakottá teszem a városokat és helyreállítom a romhalmazokat,

³⁴ amikor művelés alá kerül a puszta föld, amely egykor sivatag volt minden arra járó szemében,

³⁵ majd így szólnak: ‘Ez a műveletlen föld olyanná lett, mint a Gyönyörűség kertje, és az elhagyott, romba döntött és feldúlt városok megerősítve állnak!’

³⁶ És megtudják a körülöttetek megmaradt nemzetek, hogy én, az Úr, én építettem fel a romokat, én ültettem be a műveletlen földeket; én, az Úr szóltam és megcselekedtem!

³⁷ Így szól az Úr Isten: Még abban is kegyesnek talál engem Izrael háza, hogy megcselekszem nekik ezt: Megsokasítom körükben az embereket, mint a nyájat,

³⁸ mint a szent nyájat, mint Jeruzsálem nyáját ünnepei alkalmával; ilyenek lesznek az elhagyott városok, telve embernyájakkal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«