Jeremiás könyve 8

¹ »Abban az időben – mondja az Úr –, kihozzák sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait.

² Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, melyeket szerettek és szolgáltak, melyek után jártak, melyekhez folyamodtak, és melyek előtt leborultak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén.

³ Mégis inkább választaná a halált, mint az életet az egész maradék, azok, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből mindazokon a megmaradt helyeken, ahova elűztem őket, – mondja a Seregek Ura. –

⁴ Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Vajon akik elesnek, nem kelnek föl? Vagy aki eltér, nem tér vissza?

⁵ Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem, örökös elpártolással? Ragaszkodnak a csalárdsághoz, vonakodnak visszatérni.

⁶ Figyeltem és hallottam: nem helyesen beszélnek, nincs senki, aki bánná gonoszságát, s azt mondaná: ‘Mit tettem?’ Mindenki eltért, a maga útján futva, mint a ló, mely száguld a harcba.

⁷ A gólya is az égen ismeri a maga idejét, a gerlice, a fecske és a daru ügyelnek jövetelük idejére, de népem nem ismeri az Úr ítéletét.

⁸ Hogyan mondhatjátok: ‘Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye velünk van?’ Bizony, íme, hamissá tette az írástudók hamis íróvesszeje.

⁹ Szégyent vallottak a bölcsek, megzavarodtak és tőrbe estek; íme, az Úr igéjét megvetették, mit ér hát bölcsességük?

¹⁰ Ezért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak; mert kicsitől nagyig mindegyikük nyereséget hajhász; a prófétától a papig mindegyikük csalárdságot művel.

¹¹ Népem leányának sebét úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: ‘Békesség, békesség!’ Pedig nincsen békesség.

¹² Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek; mégsem szégyenkeznek, és pirulni sem tudnak. Ezért elesnek az elesőkkel, és meglátogatásuk idején elbuknak, – mondja az Úr. –

¹³ Az utolsó szemig begyűjtöm őket, – mondja az Úr –, nincs már szőlőfürt a tőkén, és nincs füge a fügefán, a lomb is elhervadt. Odaadom őket, hogy átgázoljanak rajtuk.

¹⁴ ‘Miért ülünk itt? Gyűljetek össze, menjünk a megerősített városokba, és semmisüljünk meg ott! Mert az Úr, a mi Istenünk megsemmisített minket, és mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk az Úr ellen.

¹⁵ Békességre vártunk, de nincs semmi jó; a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!’

¹⁶ Dánból hallatszik lovainak horkanása, paripái nyerítésének hangjától megrendül az egész föld; eljönnek, és felemésztik a földet, és ami betölti azt, a várost, és akik benne laknak.

¹⁷ Mert íme, én áspiskígyókat küldök rátok, melyeket nem lehet bűvölni, és megmarnak titeket« – mondja az Úr.

¹⁸ Vidámságom fájdalommá lett bennem, szívem beteg.

¹⁹ Íme, népem leányának kiáltása hangzik messze földről: »Vajon nincs az Úr Sionban? Vagy Királya nincs ott?« »Miért bosszantottak engem bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?«

²⁰ »Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg.«

²¹ Népem leányának összetörése miatt összetörtem, gyászolok, borzadály fogott el.

²² Talán nincs balzsam Gileádban? Vagy nincs ott orvos? Miért nem hegedt be hát népem leányának sebe?

²³ Bárcsak fejem víz volna, és szemem könnyforrás, hogy éjjel-nappal sirathatnám népem leányának megöltjeit!