Izajás könyve 46

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Térdre roskad Bél, meggörnyed Nábó, szobraik állatokra és barmokra kerülnek; terheiteket hordozzák, teher az a kimerült állatoknak.	1 Confractus est Bel, contritus est Nabo ; facta sunt simulacra eorum bestiis et jumentis, onera vestra gravi pondere usque ad lassitudinem.
2 Meggörnyednek, térdre roskadnak együttesen, nem tudják megmenteni a terhet, és maguk is a fogságba mennek.	2 Contabuerunt, et contrita sunt simul ; non potuerunt salvare portantem, et anima eorum in captivitatem ibit.
3 Hallgassatok rám, Jákob háza, és Izrael házának egész maradéka, ti, akiket hordozlak az anyaméhtől kezdve, akiket viszlek anyátok méhétől fogva!	3 Audite me, domus Jacob, et omne residuum domus Israël ; qui portamini a meo utero, qui gestamini a mea vulva.
4 Öregségtekig én ugyanaz vagyok, és idős korotokig én hordozlak; én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, és mentelek meg.	4 Usque ad senectam ego ipse, et usque ad canos ego portabo ; ego feci, et ego feram ; ego portabo, et salvabo.
5 Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel vethetnétek egybe? Kihez mérhetnétek engem, hogy hasonlók lennénk?	5 Cui assimilastis me, et adæquastis, et comparastis me, et fecistis similem ?
6 Akik kiöntik az aranyat az erszényből, és akik ezüstöt mérnek a mérlegen, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon belőle, meghajolnak és leborulnak.	6 Qui confertis aurum de sacculo, et argentum statera ponderatis, conducentes aurificem ut faciat deum, et procidunt, et adorant.
7 Vállukra veszik, hordozzák, és leteszik a helyére, az pedig áll, nem mozdul helyéről; még ha kiált is hozzá valaki, akkor sem válaszol, szorongatásából nem menti meg őt.	7 Portant illum in humeris gestantes, et ponentes in loco suo, et stabit, ac de loco suo non movebitur : sed et cum clamaverint ad eum, non audiet ; de tribulatione non salvabit eos.
8 Emlékezzetek erre, és szégyenkezzetek; vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!	8 Mementote istud, et confundamini ; redite, prævaricatores, ad cor.
9 Emlékezzetek a korábbi dolgokra az ősidőktől fogva, mert én vagyok az Isten, és nincs más, Isten vagyok, és nincs olyan, mint én!	9 Recordamini prioris sæculi, quoniam ego sum Deus, et non est ultra deus, nec est similis mei.
10 Hirdetem kezdettől a végső dolgokat, és régtől fogva azt, ami még nem történt meg. Így szólok: »Tervem megvalósul, és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«	10 Annuntians ab exordio novissimum, et ab initio quæ necdum facta sunt, dicens : Consilium meum stabit, et omnis voluntas mea fiet.
11 Hívok napkeletről egy ragadozó madarat, messze földről egy tervemnek megfelelő férfit. Szóltam, és be is teljesítem, kigondoltam, és meg is teszem.	11 Vocans ab oriente avem, et de terra longinqua virum voluntatis meæ : et locutus sum, et adducam illud ; creavi et faciam illud.
12 Hallgassatok rám, keményszívűek, akik messze vagytok az igazságtól!	12 Audite me, duro corde, qui longe estis a justitia.
13 Közel hoztam igazságomat, nincsen messze, és szabadításom nem késlekedik; szabadítást adok a Sionon, és dicsőségemet Izraelnek.	13 Prope feci justitiam meam, non elongabitur, et salus mea non morabitur. Dabo in Sion salutem, et in Israël gloriam meam.