Sirák fiának könyve 51

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Jézusnak, Sírák fiának imája. »Hadd magasztaljalak, Uram, királyom! És dicsérjelek téged, szabadító Istenem!	1 εξομολογησομαι σοι κυριε βασιλευ και αινεσω σε θεον τον σωτηρα μου εξομολογουμαι τω ονοματι σου
2 Hadd hirdessem nevedet, mert segítőm és oltalmazóm lettél!	2 οτι σκεπαστης και βοηθος εγενου μοι και ελυτρωσω το σωμα μου εξ απωλειας και εκ παγιδος διαβολης γλωσσης απο χειλεων εργαζομενων ψευδος και εναντι των παρεστηκοτων εγενου βοηθος και ελυτρωσω με
3 Megmentetted testemet az enyészettől, a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot cselekvők ajkától, és megsegítettél a támadókkal szemben.	3 κατα το πληθος ελεους και ονοματος σου εκ βρυγμων ετοιμον εις βρωμα εκ χειρος ζητουντων την ψυχην μου εκ πλειονων θλιψεων ων εσχον
4 Megmentettél neved nagy irgalma szerint a prédára leső ordítozóktól,	4 απο πνιγμου πυρας κυκλοθεν και εκ μεσου πυρος ου ουκ εξεκαυσα
5 és azok kezéből, akik életemre törtek, a nagy szorongatásból, amely körülvett engem,	5 εκ βαθους κοιλιας αδου και απο γλωσσης ακαθαρτου και λογου ψευδους
6 a fojtó lángtól, amely körülvett, úgyhogy meg sem perzselődtem a tűzben,	6 βασιλει διαβολη γλωσσης αδικου ηγγισεν εως θανατου η ψυχη μου και η ζωη μου ην συνεγγυς αδου κατω
7 az alvilág méhének mélységéből, az elvetemült nyelvtől és a hazug beszédtől, a gonosz királytól és az álnok nyelvtől.	7 περιεσχον με παντοθεν και ουκ ην ο βοηθων ενεβλεπον εις αντιλημψιν ανθρωπων και ουκ ην
8 Mindhalálig dicsérje lelkem az Urat,	8 και εμνησθην του ελεους σου κυριε και της εργασιας σου της απ' αιωνος οτι εξαιρη τους υπομενοντας σε και σωζεις αυτους εκ χειρος εχθρων
9 mert életem közel járt az alvilághoz odalenn.	9 και ανυψωσα απο γης ικετειαν μου και υπερ θανατου ρυσεως εδεηθην
10 Körültekintettem mindenfelé, de nem volt, aki segítsen, segítség után néztem az emberek között, de hiába!	10 επεκαλεσαμην κυριον πατερα κυριου μου μη με εγκαταλιπειν εν ημεραις θλιψεως εν καιρω υπερηφανιων αβοηθησιας αινεσω το ονομα σου ενδελεχως και υμνησω εν εξομολογησει
11 Megemlékeztem ekkor irgalmadról, Uram, és a régi időben véghezvitt művedről,	11 και εισηκουσθη η δεησις μου εσωσας γαρ με εξ απωλειας και εξειλου με εκ καιρου πονηρου
12 hogy megmentetted a benned bízókat, Uram, és kiszabadítottad őket a pogányok kezéből.	12 δια τουτο εξομολογησομαι σοι και αινεσω σε και ευλογησω τω ονοματι κυριου
13 Fölemeltem a földről szavamat, és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól.	13 ετι ων νεωτερος πριν η πλανηθηναι με εζητησα σοφιαν προφανως εν προσευχη μου
14 Kiáltottam az Úrhoz: ‘Ó, Uram, te atyám vagy, ne hagyj el szorongatásom napján, a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok!	14 εναντι ναου ηξιουν περι αυτης και εως εσχατων εκζητησω αυτην
15 Hadd dicsérjem nevedet szüntelen, és magasztalva emlegessem!’« Imám ekkor meghallgatásra talált.	15 εξ ανθους ως περκαζουσης σταφυλης ευφρανθη η καρδια μου εν αυτη επεβη ο πους μου εν ευθυτητι εκ νεοτητος μου ιχνευον αυτην
16 Megszabadítottál a romlástól, és megmentettél a szorongatás napjától.	16 εκλινα ολιγον το ους μου και εδεξαμην και πολλην ευρον εμαυτω παιδειαν
17 Ezért magasztallak, dicsőítelek, és áldom az Úr nevét!	17 προκοπη εγενετο μοι εν αυτη τω διδοντι μοι σοφιαν δωσω δοξαν
18 Amikor még ifjú voltam, mielőtt utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban.	18 διενοηθην γαρ του ποιησαι αυτην και εζηλωσα το αγαθον και ου μη αισχυνθω
19 A templom előtt könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő.	19 διαμεμαχισται η ψυχη μου εν αυτη και εν ποιησει νομου διηκριβασαμην τας χειρας μου εξεπετασα προς υψος και τα αγνοηματα αυτης επενθησα
20 Szívem örömét lelte benne, egyenes úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.	20 την ψυχην μου κατευθυνα εις αυτην και εν καθαρισμω ευρον αυτην καρδιαν εκτησαμην μετ' αυτης απ' αρχης δια τουτο ου μη εγκαταλειφθω
21 Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam,	21 και η κοιλια μου εταραχθη του εκζητησαι αυτην δια τουτο εκτησαμην αγαθον κτημα
22 nagy bölcsességre tettem szert, és nagy előmenetelt tettem benne.	22 εδωκεν κυριος γλωσσαν μοι μισθον μου και εν αυτη αινεσω αυτον
23 Dicsőítem őt, aki bölcsességet adott nekem!	23 εγγισατε προς με απαιδευτοι και αυλισθητε εν οικω παιδειας
24 Eltökéltem, hogy gyakorlom is, buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent.	24 τι οτι υστερεισθαι λεγετε εν τουτοις και αι ψυχαι υμων διψωσι σφοδρα
25 Küszködött érte a lelkem, és amikor gyakoroltam, megerősödtem.	25 ηνοιξα το στομα μου και ελαλησα κτησασθε εαυτοις ανευ αργυριου
26 A magasba emeltem kezemet, és sirattam annak nem tudását.	26 τον τραχηλον υμων υποθετε υπο ζυγον και επιδεξασθω η ψυχη υμων παιδειαν εγγυς εστιν ευρειν αυτην
27 Feléje irányítottam lelkemet, és megleltem, amikor megismertem.	27 ιδετε εν οφθαλμοις υμων οτι ολιγον εκοπιασα και ευρον εμαυτω πολλην αναπαυσιν
28 Általa nyertem értelmességet kezdettől fogva, ezért nem is akarom elhagyni.	28 μετασχετε παιδειας εν πολλω αριθμω αργυριου και πολυν χρυσον κτησασθε εν αυτη
29 Égett a bensőm, hogy keressem, azért el is nyertem, mint értékes vagyont.	29 ευφρανθειη η ψυχη υμων εν τω ελεει αυτου και μη αισχυνθειητε εν αινεσει αυτου
30 Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul, dicsérni is kívánom őt vele. Jertek hozzám ti, akik a tudás híján vagytok, gyülekezzetek iskolámba! Miért késlekedtek még? Mi a kifogásotok? Hiszen lelketek szomjazik nagyon! Megnyitottam számat és mondtam: »Szerezzetek magatoknak bölcsességet ingyen! Hajtsátok nyakatokat igája alá, és fogadja be lelketek az intelmet, mert közel van annak megtalálása. Lássátok saját szemetekkel, hogy bár keveset fáradtam, mégis bőséges megnyugvást találtam magamnak. Fogadjátok be tanításomat minél többen, mert ezüstöt, bőséges aranyat szereztek vele! Örvendjen lelketek az ő irgalmasságának, és ne szégyelljétek az ő dicséretét! Végezzétek el dolgotokat még idő előtt, akkor megadja jutalmatokat idejében!«	30 εργαζεσθε το εργον υμων προ καιρου και δωσει τον μισθον υμων εν καιρω αυτου .