A bölcsesség könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 »Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket,	1 Deus patrum meorum, et Domine misericordiæ, qui fecisti omnia verbo tuo,
2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,	2 et sapientia tua constituisti hominem, ut dominaretur creaturæ quæ a te facta est,
3 hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen:	3 ut disponat orbem terrarum in æquitate et justitia, et in directione cordis judicium judicet :
4 add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!	4 da mihi sedium tuarum assistricem sapientiam, et noli me reprobare a pueris tuis :
5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltű ember, elégtelen a jog s a törvények értésére.	5 quoniam servus tuus sum ego, et filius ancillæ tuæ ; homo infirmus, et exigui temporis, et minor ad intellectum judicii et legum.
6 Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.	6 Nam etsi quis erit consummatus inter filios hominum, si ab illo abfuerit sapientia tua, in nihilum computabitur.
7 Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává,	7 Tu elegisti me regem populo tuo, et judicem filiorum tuorum et filiarum :
8 te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettől fogva készítettél.	8 et dixisti me ædificare templum in monte sancto tuo, et in civitate habitationis tuæ altare : similitudinem tabernaculi sancti tui quod præparasti ab initio.
9 Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed előtt, és mi felel meg parancsaidnak.	9 Et tecum sapientia tua, quæ novit opera tua, quæ et affuit tunc cum orbem terrarum faceres, et sciebat quid esset placitum oculis tuis, et quid directum in præceptis tuis.
10 Küldd el azt szent egedből, dicsőséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves előtted!	10 Mitte illam de cælis sanctis tuis, et a sede magnitudinis tuæ, ut mecum sit et mecum laboret, ut sciam quid acceptum sit apud te :
11 Mert ő mindezeket tudja és érti, ezért józanul vezérel majd tetteimben, és megőriz engem hatalmával.	11 scit enim illa omnia, et intelligit, et deducet me in operibus meis sobrie, et custodiet me in sua potentia.
12 Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.	12 Et erunt accepta opera mea, et disponam populum tuum juste, et ero dignus sedium patris mei.
13 Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?	13 Quis enim hominum poterit scire consilium Dei ? aut quis poterit cogitare quid velit Deus ?
14 Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok,	14 Cogitationes enim mortalium timidæ, et incertæ providentiæ nostræ ;
15 mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.	15 corpus enim quod corrumpitur aggravat animam, et terrena inhabitatio deprimit sensum multa cogitantem.
16 Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?	16 Et difficile æstimamus quæ in terra sunt, et quæ in prospectu sunt invenimus cum labore : quæ autem in cælis sunt, quis investigabit ?
17 Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?	17 Sensum autem tuum, quis sciet, nisi tu dederis sapientiam, et miseris spiritum sanctum tuum de altissimis,
18 Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak.«	18 et sic correctæ sint semitæ eorum qui sunt in terris, et quæ tibi placent didicerint homines ?
	19 Nam per sapientiam sanati sunt quicumque placuerunt tibi, Domine, a principio.