A bölcsesség könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 »Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket,	1 “ Deus patrum meorum et Domine misericordiae, qui fecisti omnia verbo tuo
2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,	2 et sapientia tua constituisti hominem, ut dominaretur creaturis, quae a te factae sunt,
3 hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen:	3 et disponeret orbem terrarum in sanctitate et iustitia et in directione cordis iudicium iudicaret,
4 add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!	4 da mihi sedium tuarum assistricem sapientiam et noli me reprobare a pueris tuis,
5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltű ember, elégtelen a jog s a törvények értésére.	5 quoniam servus tuus sum ego et filius ancillae tuae, homo infirmus et exigui temporis et minor ad intellectum iudicii et legum.
6 Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.	6 Nam, et si quis erit consummatus inter filios hominum, si ab illo abfuerit sapientia tua, in nihilum computabitur.
7 Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává,	7 Tu elegisti me regem populo tuo et iudicem filiorum tuorum et filiarum;
8 te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettől fogva készítettél.	8 dixisti me aedificare templum in monte sancto tuo et in civitate habitationis tuae altare, similitudinem tabernaculi sancti, quod praeparasti ab initio.
9 Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed előtt, és mi felel meg parancsaidnak.	9 Et tecum sapientia, quae novit opera tua, quae et affuit tunc, cum orbem terrarum faceres, et sciebat quid esset placitum in oculis tuis et quid directum in praeceptis tuis.
10 Küldd el azt szent egedből, dicsőséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves előtted!	10 Emitte illam de caelis sanctis tuis et a sede magnitudinis tuae mitte illam, ut mecum sit et mecum laboret, ut sciam quid acceptum sit apud te.
11 Mert ő mindezeket tudja és érti, ezért józanul vezérel majd tetteimben, és megőriz engem hatalmával.	11 Scit enim illa omnia et intellegit et deducet me in operibus meis sobrie et custodiet me in sua gloria.
12 Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.	12 Et erunt accepta opera mea, et diiudicabo populum tuum iuste et ero dignus sedium patris mei.
13 Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?	13 Quis enim hominum poterit scire consilium Dei? Aut quis poterit cogitare quid velit Dominus?
14 Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok,	14 Cogitationes enim mortalium timidae, et incertae providentiae nostrae:
15 mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.	15 corpus enim, quod corrumpitur, aggravat animam, et terrena inhabitatio deprimit sensum multa cogitantem.
16 Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?	16 Et difficile conicimus, quae in terra sunt, et, quae in prospectu sunt, invenimus cum labore; quae autem in caelis sunt, quis investigabit?
17 Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?	17 Consilium autem tuum quis sciet, nisi tu dederis sapientiam et miseris spiritum sanctum tuum de altissimis?
18 Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak.«	18 Et sic correctae sunt semitae eorum, qui sunt in terris; et, quae tibi placent, didicerunt homines et salvati per sapientiam sunt ”.