A bölcsesség könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.	1 Dixerunt enim cogitantes apud se non recte: “ Exiguum et cum taedio est tempus vitae nostrae, et non est refrigerium in fine hominis, et non est agnitus, qui sit reversus ab inferis.
2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:	2 Quia ex tempore nati sumus et post hoc erimus, tamquam non fuerimus, quoniam fumus flatus est in naribus nostris, et sermo scintilla in motu cordis nostri;
3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.	3 qua exstincta, cinis fiet corpus nostrum, et spiritus diffundetur tamquam mollis aer.
4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.	4 Et nomen nostrum oblivioni tradetur per tempus, et nemo memoriam habebit operum nostrorum; et transibit vita nostra tamquam vestigium nubis, et sicut nebula dissolvetur, quae fugata est a radiis solis et a calore illius aggravata.
5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.	5 Umbrae enim transitus est tempus nostrum, et non est reversio finis nostri, quoniam consignata est, et nemo revertitur.
6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!	6 Venite ergo, et fruamur bonis, quae sunt, et utamur creatura tamquam in iuventute sollicite.
7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!	7 Vino pretioso et unguentis nos impleamus, et non praetereat nos flos temporis verni;
8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!	8 coronemus nos calycibus rosarum, antequam marcescant,
9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!	9 nullum pratum exsors sit luxuriae nostrae; ubique relinquamus signa laetitiae, quoniam haec est pars nostra, et haec est sors.
10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!	10 Opprimamus pauperem iustum et non parcamus viduae nec veterani revereamur canos multi temporis.
11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!	11 Sit autem fortitudo nostra lex iustitiae; quod enim infirmum est, inutile invenitur.
12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.	12 Circumveniamus ergo iustum, quoniam inutilis est nobis et contrarius est operibus nostris et improperat nobis peccata legis et diffamat in nos peccata disciplinae nostrae.
13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.	13 Promittit se scientiam Dei habere et filium Dei se nominat.
14 Nézeteinknek ő a vádlója,	14 Factus est nobis in accusationem cogitationum nostrarum; gravis est nobis etiam ad videndum,
15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.	15 quoniam dissimilis est aliis vita illius, et immutatae sunt viae eius.
16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.	16 Tamquam scoria aestimati sumus ab illo, et abstinet se a viis nostris tamquam ab immunditiis; beata dicit novissima iustorum et gloriatur patrem se habere Deum.
17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!	17 Videamus ergo, si sermones illius veri sint, et tentemus, quae in exitu eius erunt:
18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.	18 si enim est verus filius Dei, suscipiet illum et liberabit eum de manibus contrariorum.
19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!	19 Contumelia et tormento interrogemus eum, ut sciamus modestiam eius et probemus patientiam illius;
20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«	20 morte turpissima condemnemus eum: erit enim ei visitatio ex sermonibus illius ”.
21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.	21 Haec cogitaverunt et erraverunt; excaecavit enim illos malitia eorum,
22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.	22 et nescierunt sacramenta Dei neque mercedem speraverunt sanctitatis nec iudicaverunt honorem animarum immaculatarum.
23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,	23 Quoniam Deus creavit hominem in incorruptibilitate et imaginem similitudinis suae fecit illum;
24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.	24 invidia autem Diaboli mors introivit in orbem terrarum; experiuntur autem illam, qui sunt ex parte illius.