A bölcsesség könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.	1 For they have said, reasoning with themselves, but not right: The time of our life is short and tedious, and in the end of a man there is no remedy, and no man hath been known to have returned from hell:
2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:	2 For we are born of nothing, and after this we shall be as if we had not been: for the breath in our nostrils is smoke: and speech a spark to move our heart,
3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.	3 Which being put out, our body shall be ashes, and our spirit shall be poured abroad as soft air, and our life shall pass away as the trace of a cloud, and shall be dispersed as a mist, which is driven away by the beams of the sun, and overpowered with the heat thereof:
4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.	4 And our name in time shall be forgotten, and no man shall have any remembrance of our works.
5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.	5 For our time is as the passing of a shadow, and there is no going back of our end: for it is fast sealed, and no man returneth.
6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!	6 Come therefore, and let us enjoy the good things that are present, and let us speedily use the creatures as in youth.
7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!	7 Let us fill ourselves with costly wine, and ointments: and let not the flower of the time pass by us.
8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!	8 Let us crown ourselves with roses, before they be withered: let no meadow escape our riot.
9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!	9 Let none of us go without his part in luxury: let us everywhere leave tokens of joy: for this is our portion, and this our lot.
10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!	10 Let us oppress the poor just man, and not spare the widow, nor honour the ancient grey hairs of the aged.
11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!	11 But let our strength be the law of justice: for that which is feeble, is found to be nothing worth.
12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.	12 Let us therefore lie in wait for the just, because he is not for our turn, and he is contrary to our doings, and upbraideth us with transgressions of the law, and divulgeth against us the sins of our way of life.
13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.	13 He boasteth that he hath the knowledge of God, and calleth himself the son of God.
14 Nézeteinknek ő a vádlója,	14 He is become a censurer of our thoughts.
15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.	15 He is grievous unto us, even to behold: for his life is not like other men's, and his ways are very different.
16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.	16 We are esteemed by him as triflers, and he abstaineth from our ways as from filthiness, and he preferreth the latter end of the just, and glorieth that he hath God for his father.
17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!	17 Let us see then if his words be true, and let us prove what shall happen to him, and we shall know what his end shall be.
18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.	18 For if he be the true son of God, he will defend him, and will deliver him from the hands of his enemies.
19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!	19 Let us examine him by outrages and tortures, that we may know his meekness and try his patience.
20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«	20 Let us condemn him to a most shameful death: for there shall be respect had unto him by his words.
21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.	21 These things they thought, and were deceived: for their own malice blinded them.
22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.	22 And they knew not the secrets of God, nor hoped for the wages of justice, nor esteemed the honour of holy souls.
23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,	23 For God created man incorruptible, and to the image of his own likeness he made him.
24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.	24 But by the envy of the devil, death came into the world:
	25 And they follow him that are of his side.