A zsoltárok könyve 55

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.	1 Del maestro de coro. Para instrumentos de cuerda. Poema. De David.
2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;	2 Escucha, oh Dios, mi oración, no te retraigas a mi súplica,
3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört	3 dame oídos, respóndeme, en mi queja me agito. Gimo
4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.	4 ante la voz del enemigo, bajo el abucheo del impío; pues vierten sobre mí falsedades y con saña me hostigan.
5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.	5 Se me estremece dentro el corazón, me asaltan pavores de muerte;
6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.	6 miedo y temblor me invaden, un escalofrío me atenaza.
7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!	7 Y digo: ¡Quién me diera alas como a la paloma para volar y reposar!
8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!	8 Huiría entonces lejos, en el desierto moraría.
9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«	9 En seguida encontraría un asilo contra el viento furioso y la tormenta. Pausa.
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.	10 ¡Oh, piérdelos, Señor, enreda sus lenguas!, pues veo discordia y altercado en la ciudad;
11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,	11 rondan día y noche por sus murallas. Y dentro de ella falsedad y malicia,
12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.	12 insidias dentro de ella, jamás se ausentan de sus plazas la tiranía y el engaño.
13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.	13 Si todavía un enemigo me ultrajara, podría soportarlo; si el que me odia se alzara contra mí, me escondería de él.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,	14 ¡Pero tú, un hombre de mi rango, mi compañero, mi íntimo,
15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.	15 con quien me unía una dulce intimidad, en la Casa de Dios! ¡Oh, váyanse en tumulto,
16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.	16 caiga la muerte sobre ellos, vivos en el seol se precipiten, pues está el mal instalado en medio de ellos!
17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.	17 Yo, en cambio, a Dios invoco, y Yahveh me salva.
18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.	18 A la tarde, a la mañana, al mediodía me quejo y gimo: él oye mi clamor.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.	19 En paz mi alma rescata de la guerra que me hacen: aunque sean muchos contra mí,
20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.	20 Dios escucha y los humilla, él, que reina desde siempre. Pero ellos sin enmienda, y sin temor de Dios.
21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.	21 Cada uno extiende su mano contra sus aliados, viola su alianza;
22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.	22 más blanda que la crema es su boca, pero su corazón es sólo guerra; sus palabras, más suaves que el aceite, son espadas desnudas.
23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.	23 Descarga en Yahveh tu peso, y él te sustentará; no dejará que para siempre zozobre el justo.
24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!	24 Y tú, oh Dios, los hundirás en el pozo de la fosa, a los hombres de sangre y de fraude, sin alcanzar la mitad de sus días. Mas yo confío en ti.