A zsoltárok könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 For the leader. A maskil of the Korahites.
2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!	2 As the deer longs for streams of water, so my soul longs for you, O God.
3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?	3 My being thirsts for God, the living God. When can I go and see the face of God?
4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«	4 My tears have been my food day and night, as they ask daily,"Where is your God?"
5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.	5 Those times I recall as I pour out my soul, When I went in procession with the crowd, I went with them to the house of God, Amid loud cries of thanksgiving, with the multitude keeping festival.
6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!	6 Why are you downcast, my soul; why do you groan within me? Wait for God, whom I shall praise again, my savior and my God.
7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.	7 My soul is downcast within me; therefore I will remember you From the land of the Jordan and Hermon, from the land of Mount Mizar.
8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.	8 Here deep calls to deep in the roar of your torrents. All your waves and breakers sweep over me.
9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.	9 At dawn may the LORD bestow faithful love that I may sing praise through the night, praise to the God of my life.
10 Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«	10 I say to God, "My rock, why do you forget me? Why must I go about mourning with the enemy oppressing me?"
11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«	11 It shatters my bones, when my adversaries reproach me. They say to me daily: "Where is your God?"
12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!	12 Why are you downcast, my soul, why do you groan within me? Wait for God, whom I shall praise again, my savior and my God.