A zsoltárok könyve 144

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.	1 David. Benedictus Dominus, adiutor meus, qui docet manus meas ad proelium et digitos meos ad bellum.
2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.	2 Misericordia mea et fortitudo mea, refugium meum et liberator meus; scutum meum, et in ipso speravi, qui subdit populum meum sub me.
3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?	3 Domine, quid est homo, quod agnoscis eum, aut filius hominis, quod reputas eum?
4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.	4 Homo vanitati similis factus est, dies eius sicut umbra praeteriens.
5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!	5 Domine, inclina caelos tuos et descende; tange montes, et fumigabunt.
6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.	6 Fulgura coruscationem et dissipa eos; emitte sagittas tuas et conturba eos.
7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,	7 Emitte manum tuam de alto; eripe me et libera me de aquis multis, de manu filiorum alienigenarum,
8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!	8 quorum os locutum est vanitatem, et dextera eorum dextera mendacii.
9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.	9 Deus, canticum novum cantabo tibi, in psalterio decachordo psallam tibi,
10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.	10 qui das salutem regibus, qui redimis David servum tuum de gladio maligno.
11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.	11 Eripe me et libera me de manu filiorum alienigenarum, quorum os locutum est vanitatem, et dextera eorum dextera mendacii.
12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.	12 Filii nostri sicut novellae crescentes in iuventute sua; filiae nostrae sicut columnae angulares, sculptae ut structura templi.
13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,	13 Promptuaria nostra plena, redundantia omnibus bonis; oves nostrae in milibus innumerabiles in campis nostris,
14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.	14 boves nostrae crassae. Non est ruina maceriae neque egressus neque clamor in plateis nostris.
15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!	15 Beatus populus, cui haec sunt; beatus populus, cui Dominus est Deus.