1 η σοφια αινεσει ψυχην αυτης και εν μεσω λαου αυτης καυχησεται | 1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében. |
2 εν εκκλησια υψιστου στομα αυτης ανοιξει και εναντι δυναμεως αυτου καυχησεται | 2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt. |
3 εγω απο στοματος υψιστου εξηλθον και ως ομιχλη κατεκαλυψα γην | 3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében, |
4 εγω εν υψηλοις κατεσκηνωσα και ο θρονος μου εν στυλω νεφελης | 4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól: |
5 γυρον ουρανου εκυκλωσα μονη και εν βαθει αβυσσων περιεπατησα | 5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt; |
6 εν κυμασιν θαλασσης και εν παση τη γη και εν παντι λαω και εθνει εκτησαμην | 6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet. |
7 μετα τουτων παντων αναπαυσιν εζητησα και εν κληρονομια τινος αυλισθησομαι | 7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll. |
8 τοτε ενετειλατο μοι ο κτιστης απαντων και ο κτισας με κατεπαυσεν την σκηνην μου και ειπεν εν ιακωβ κατασκηνωσον και εν ισραηλ κατακληρονομηθητι | 8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe; |
9 προ του αιωνος απ' αρχης εκτισεν με και εως αιωνος ου μη εκλιπω | 9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol. |
10 εν σκηνη αγια ενωπιον αυτου ελειτουργησα και ουτως εν σιων εστηριχθην | 10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam, |
11 εν πολει ηγαπημενη ομοιως με κατεπαυσεν και εν ιερουσαλημ η εξουσια μου | 11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam. |
12 και ερριζωσα εν λαω δεδοξασμενω εν μεριδι κυριου κληρονομιας αυτου | 12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak, |
13 ως κεδρος ανυψωθην εν τω λιβανω και ως κυπαρισσος εν ορεσιν αερμων | 13 és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’ |
14 ως φοινιξ ανυψωθην εν αιγγαδοις και ως φυτα ροδου εν ιεριχω ως ελαια ευπρεπης εν πεδιω και ανυψωθην ως πλατανος | 14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot, |
15 ως κινναμωμον και ασπαλαθος αρωματων δεδωκα οσμην και ως σμυρνα εκλεκτη διεδωκα ευωδιαν ως χαλβανη και ονυξ και στακτη και ως λιβανου ατμις εν σκηνη | 15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye. |
16 εγω ως τερεμινθος εξετεινα κλαδους μου και οι κλαδοι μου κλαδοι δοξης και χαριτος | 16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem. |
17 εγω ως αμπελος εβλαστησα χαριν και τα ανθη μου καρπος δοξης και πλουτου | 17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén. |
18 - | 18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban, |
19 προσελθετε προς με οι επιθυμουντες μου και απο των γενηματων μου εμπλησθητε | 19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken. |
20 το γαρ μνημοσυνον μου υπερ το μελι γλυκυ και η κληρονομια μου υπερ μελιτος κηριον | 20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok, |
21 οι εσθιοντες με ετι πεινασουσιν και οι πινοντες με ετι διψησουσιν | 21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé. |
22 ο υπακουων μου ουκ αισχυνθησεται και οι εργαζομενοι εν εμοι ουχ αμαρτησουσιν | 22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek. |
23 ταυτα παντα βιβλος διαθηκης θεου υψιστου νομον ον ενετειλατο ημιν μωυσης κληρονομιαν συναγωγαις ιακωβ | 23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. |
24 - | 24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. |
25 ο πιμπλων ως φισων σοφιαν και ως τιγρις εν ημεραις νεων | 25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. |
26 ο αναπληρων ως ευφρατης συνεσιν και ως ιορδανης εν ημεραις θερισμου | 26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, |
27 ο εκφαινων ως φως παιδειαν ως γηων εν ημεραις τρυγητου | 27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! |
28 ου συνετελεσεν ο πρωτος γνωναι αυτην και ουτως ο εσχατος ουκ εξιχνιασεν αυτην | 28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. |
29 απο γαρ θαλασσης επληθυνθη διανοημα αυτης και η βουλη αυτης απο αβυσσου μεγαλης | 29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, |
30 καγω ως διωρυξ απο ποταμου και ως υδραγωγος εξηλθον εις παραδεισον | 30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. |
31 ειπα ποτιω μου τον κηπον και μεθυσω μου την πρασιαν και ιδου εγενετο μοι η διωρυξ εις ποταμον και ο ποταμος μου εγενετο εις θαλασσαν | 31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.« |
32 ετι παιδειαν ως ορθρον φωτιω και εκφανω αυτα εως εις μακραν | 32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére, |
33 ετι διδασκαλιαν ως προφητειαν εκχεω και καταλειψω αυτην εις γενεας αιωνων | 33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek. |
34 ιδετε οτι ουκ εμοι μονω εκοπιασα αλλ' απασιν τοις εκζητουσιν αυτην | 34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek. |