Acts of the Apostles 4

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And as they were speaking to the people, the priests, and the officer of the temple, and the Sadducees, came upon them,	1 Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok.
2 Being grieved that they taught the people, and preached in Jesus the resurrection from the dead:	2 Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.
3 And they laid hands upon them, and put them in hold till the next day; for it was now evening.	3 Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett.
4 But many of them who had heard the word, believed; and the number of the men was made five thousand.	4 De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.
5 And it came to pass on the morrow, that their princes, and ancients, and scribes, were gathered together in Jerusalem;	5 Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben,
6 And Annas the high priest, and Caiphas, and John, and Alexander, and as many as were of the kindred of the high priest.	6 velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből.
7 And setting them in the midst, they asked: By what power, or by what name, have you done this?	7 Miután középre állították őket, megkérdezték: »Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?«
8 Then Peter, filled with the Holy Ghost, said to them: Ye princes of the people, and ancients, hear:	8 Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok!
9 If we this day are examined concerning the good deed done to the infirm man, by what means he hath been made whole:	9 Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges.
10 Be it known to you all, and to all the people of Israel, that by the name of our Lord Jesus Christ of Nazareth, whom you crucified, whom God hath raised from the dead, even by him this man standeth here before you whole.	10 Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.
11 This is the stone which was rejected by you the builders, which is become the head of the corner.	11 Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett;
12 Neither is there salvation in any other. For there is no other name under heaven given to men, whereby we must be saved.	12 és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.«
13 Now seeing the constancy of Peter and of John, understanding that they were illiterate and ignorant men, they wondered; and they knew them that they had been with Jesus.	13 Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak.
14 Seeing the man also who had been healed standing with them, they could say nothing against it.	14 Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent.
15 But they commanded them to go aside out of the council; and they conferred among themselves,	15 Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között:
16 Saying: What shall we do to these men? for indeed a known miracle hath been done by them, to all the inhabitants of Jerusalem: it is manifest, and we cannot deny it.	16 »Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk.
17 But that it may be no farther spread among the people, let us threaten them that they speak no more in this name to any man.	17 Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.«
18 And calling them, they charged them not to speak at all, nor teach in the name of Jesus.	18 Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.
19 But Peter and John answering, said to them: If it be just in the sight of God, to hear you rather than God, judge ye.	19 Péter és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!
20 For we cannot but speak the things which we have seen and heard.	20 Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!«
21 But they threatening, sent them away, not finding how they might punish them, because of the people; for all men glorified what had been done, in that which had come to pass.	21 Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.
22 For the man was above forty years old, in whom that miraculous cure had been wrought.	22 Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt.
23 And being let go, they came to their own company, and related all that the chief priests and ancients had said to them.	23 Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.
24 Who having heard it, with one accord lifted up their voice to God, and said: Lord, thou art he that didst make heaven and earth, the sea, and all things that are in them.	24 Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: »Urunk, te vagy az, aki ‘alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van’ ,
25 Who, by the Holy Ghost, by the mouth of our father David, thy servant, hast said: Why did the Gentiles rage, and the people meditate vain things?	25 aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: ‘Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek?
26 The kings of the earth stood up, and the princes assembled together against the Lord and his Christ.	26 A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen’ .
27 For of a truth there assembled together in this city against thy holy child Jesus, whom thou hast anointed, Herod, and Pontius Pilate, with the Gentiles and the people of Israel,	27 Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,
28 To do what thy hand and thy counsel decreed to be done.	28 hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék.
29 And now, Lord, behold their threatenings, and grant unto thy servants, that with all confidence they may speak thy word,	29 Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet.
30 By stretching forth thy hand to cures, and signs, and wonders to be done by the name of thy holy Son Jesus.	30 Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.«
31 And when they had prayed, the place was moved wherein they were assembled; and they were all filled with the Holy Ghost, and they spoke the word of God with confidence.	31 Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
32 And the multitude of believers had but one heart and one soul: neither did any one say that aught of the things which he possessed, was his own; but all things were common unto them.	32 A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt.
33 And with great power did the apostles give testimony of the resurrection of Jesus Christ our Lord; and great grace was in them all.	33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban.
34 For neither was there any one needy among them. For as many as were owners of lands or houses, sold them, and brought the price of the things they sold,	34 Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták,
35 And laid it down before the feet of the apostles. And distribution was made to every one, according as he had need.	35 és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
36 And Joseph, who, by the apostles, was surnamed Barnabas, (which is, by interpretation, The son of consolation,) a Levite, a Cyprian born,	36 Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –,
37 Having land, sold it, and brought the price, and laid it at the feet of the apostles.	37 mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.