| 1 Hisz én csak halandó ember vagyok, hasonló a többihez, ivadéka a földből alkotott elsőnek. Anyám méhében formálódtam én is testté, |
| 2 tíz hó folyamán álltam össze a vérben, a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből. |
| 3 Születésem után én is a közös levegőt szívtam, ugyanolyan földre estem, mint mások, első szavam sírás volt, mint a többieké. |
| 4 Pólyában neveltek sok vesződséggel, |
| 5 mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életét. |
| 6 Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás! |
| 7 Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke. |
| 8 Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, |
| 9 nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít. |
| 10 Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. |
| 11 De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében. |
| 12 Én pedig örvendtem mindnek, mivel a bölcsesség volt a vezérük, de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja! |
| 13 Csalárdság nélkül sajátítottam el, és irigység nélkül adom tovább. Nem rejtem el gazdagságát, |
| 14 mert kifogyhatatlan kincs az az embernek. Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották őket. |
| 15 Nekem pedig adja meg Isten, hogy bölcsen beszéljek, és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem, mivel ő a bölcsesség útmutatója, s egyben a bölcsek irányítója, |
| 16 hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is, és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem. |
| 17 Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét, |
| 18 az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását, az évszakok váltakozását, |
| 19 az évek körforgását, a csillagok állását, |
| 20 az állatok természetét, a vadállatok dühét, a szelek erejét, az emberek gondolkodását, a növények különféleségét, a gyökerek erejét. |
| 21 Ami rejtve van s ami látható, megismertem, mert a mindenség művésze, a bölcsesség, megtanított rá! |
| 22 Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, |
| 23 akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon. |
| 24 Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol, |
| 25 mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, |
| 26 mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása. |
| 27 Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. |
| 28 Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa, |
| 29 mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is, |
| 30 mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság! |