Giobbe 21

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E GIOBBE rispose, e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Date udienza al mio ragionamento, E ciò mi sarà in vece delle vostre consolazioni.	2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Comportatemi che io parli; E poichè avrò parlato, beffatevi pure.	3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 Quant’è a me, il mio lamento si addirizza egli ad un uomo? E perchè non sarebbe distretto lo spirito mio?	4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Riguardate a me, e stupite, E mettetevi la mano in su la bocca.	5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Io stesso, quando me ne ricordo, sono tutto attonito, E la carne mia ne prende orrore	6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Perchè vivono gli empi? Perchè invecchiano, ed anche son forti e vigorosi?	7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 La lor progenie è stabilita nel lor cospetto, insieme con loro; E i lor discendenti son davanti agli occhi loro.	8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 Le case loro non sono se non pace, senza spavento; E la verga di Dio non è sopra loro.	9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 I lor tori ammontano, e non fallano; Le lor vacche figliano, e non isperdono.	10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 Essi mandano fuori i lor fanciulletti come pecore; E i lor figliuoli van saltellando.	11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 Essi alzano la voce col tamburo e con la cetera; E si rallegrano al suon dell’organo.	12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 Logorano la loro età in piacere, E poi in un momento scendono nel sepolcro.	13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Quantunque abbiano detto a Dio: Dipartiti da noi; Perciocchè noi non prendiam piacere nella conoscenza delle tue vie.	14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Che è l’Onnipotente, che noi gli serviamo? E che profitto faremo se lo preghiamo?	15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Ecco, il ben loro non è egli nelle lor mani? Sia il consiglio degli empi lungi da me	16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Quante volte avviene egli che la lampana degli empi sia spenta, E che la lor ruina venga loro addosso, E che Iddio dia loro tormenti nella sua ira per lor parte?	17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 E che sieno come paglia al vento, E come pula che il turbo invola?	18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 E che Iddio riserbi a’ lor figliuoli la violenza da loro usata; O che egli la renda a loro stessi, e ch’essi lo sentano?	19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 E che gli occhi loro veggano la lor ruina, E ch’essi bevano dell’ira dell’Onnipotente?	20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Perciocchè del rimanente, quale affezione avranno essi alle lor case, Da che il numero de’ lor mesi sarà stato troncato?	21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Potrebbesi insegnar scienza a Dio? Conciossiachè egli sia quel che giudica gli eccelsi.	22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Colui muore nel colmo della felicità, In compiuta pace e tranquillità.	23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 Le sue secchie son piene di latte, E le sue ossa sono abbeverate di midolla.	24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 E costui muore, essendo in amaritudine d’animo, E non avendo giammai mangiato con diletto.	25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 Amendue giacciono nella polvere, E i vermini li coprono	26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Ecco, io conosco i vostri pensamenti, E i malvagi discorsi che voi fate contro a me a torto.	27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 Perciocchè voi direte: Ove è la casa del magnifico? Ed ove sono i padiglioni ove abitavano gli empi?	28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 Non vi siete voi giammai informati da coloro che fanno viaggi? Voi non disdirete già i segnali ch’essi ne dànno;	29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 Che il malvagio è riparato al giorno della ruina, Quando le ire sono sparse.	30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Chi gli rappresenterà la sua via in faccia? E chi gli farà la retribuzione di ciò ch’egli ha fatto?	31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Poi appresso egli è portato ne’ sepolcri, E non attende più ad altro che all’avello.	32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 I cespi della valle gli son dolci; Ed egli si tira dietro tutti gli uomini, Siccome davanti a lui ne son iti innumerabili.	33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 Come dunque mi consolate voi vanamente? Conciossiachè nelle vostre repliche vi sia sempre della prevaricazione	34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«