Abdiæ 1

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Visio Abdiae. Haec dicit Dominus Deus ad Edom. Auditum audivimus a Domino, et legatus ad gentes missus est: “ Surgite, et consurgamus adversus eum in proelium! ”.	1 Abdiás látomása. Ezt mondja az Úr Isten Edomról: tudtunkra adta az Úr, követet küldött a nemzetekhez: »Keljetek fel, és szálljunk hadba ellene!«
2 “ Ecce parvulum te dabo in gentibus, contemptibilis tu es valde.	2 »Íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetésre méltó vagy te nagyon.
3 Superbia cordis tui decepit te habitantem in scissuris petrae, exaltantem solium suum; qui dicit in corde suo: “Quis detrahet me in terram?”.	3 Szíved kevélysége felfuvalkodottá tett téged, aki a sziklák hasadékai között laksz, aki a magasba helyezted lakóhelyedet, aki szívedben mondod: ‘Ki ránt le engem a földre?’
4 Si exaltatus fueris ut aquila et si inter sidera posueris nidum tuum, inde detraham te ”, dicit Dominus.	4 De ha oly magasra emelkedsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé helyezed is fészkedet: onnan is lerántalak téged!« – mondja az Úr.
5 Si fures introissent ad te, si latrones per noctem, quomodo periisses! Nonne furati essent sufficientia sibi? Si vindemiatores introissent ad te, nonne racemos tantum reliquissent?	5 Ha tolvajok törnének be hozzád, avagy éjszaka rablók, hogy elhallgattál volna! Nemde csak annyit lopnának, amennyire szükségük van? Ha szüretelők mennének be hozzád, nemde hagynának rajtad legalább böngészni valót?
6 Quomodo scrutati sunt Esau? Investigaverunt abscondita eius.	6 Ámde mennyire átkutatják majd Ézsaut, mennyire felkutatják rejtekhelyeit!
7 Usque ad terminum eiecerunt te, omnes viri foederis tui deceperunt te, invaluerunt adversum te viri pacis tuae; qui comedunt tecum, ponent insidias subter te. Non est prudentia in eo.	7 A határig űznek majd téged, valamennyi szövetségesed kijátszik téged; föléd kerekednek jóbarátaid, s akik együtt ettek veled, tőrt vetnek ellened. Nem lesz okosság benne!
8 “ Numquid non in die illa, dicit Dominus, perdam sapientes de Edom et prudentiam de monte Esau?	8 »Nemde azon a napon – mondja az Úr –, elvesztem a bölcseket Edomból, s a bölcsességet Ézsau hegyéről?
9 Et timebunt fortes tui Theman, ut intereat omnis vir de monte Esau.	9 És megijednek majd hőseid, Temán, úgyhogy mindenki elvész Ézsau hegyéről.
10 Propter interfectionem et propter iniquitatem in fratrem tuum Iacob operiet te confusio, et peribis in aeternum.	10 Az öldöklés miatt s a testvéred, Jákob ellen elkövetett gonoszság miatt elborít téged a szégyen, és elpusztulsz mindörökre,
11 In die cum stares ex adverso, quando capiebant alieni exercitum eius, et extranei ingrediebantur portas eius et super Ierusalem mittebant sortem, tu quoque eras quasi unus ex eis ”.	11 mivel szemben álltál vele azon a napon, amikor idegenek fogságba ejtették hadseregét, és külföldiek hatoltak be kapuin, és Jeruzsálem fölött sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint egy közülük!«
12 Et non respicies diem fratris tui, diem calamitatis eius; et non laetaberis super filios Iudae in die perditionis eorum; et non magnificabis os tuum in die angustiae.	12 Ám ne nézd megvetően testvéred napját, azt a napot, amelyen elhurcolták; ne örvendj Júda fiain vesztük napján, és ne nyisd nagyra szádat a szorongatás napján!
13 Neque ingredieris portam populi mei in die ruinae eorum; neque respicies et tu malum eius in die vastitatis illius et non mittes manum in opes eius in die vastitatis illius;	13 Ne hatolj be népem kapuján romlása napján; ne nézd te is megvetéssel szerencsétlenségét pusztulása napján; és ne nyúlj javaihoz pusztulása napján.
14 neque stabis in exitibus, ut interficias eos, qui fugerint, et non trades reliquos eius in die tribulationis.	14 Ne állj az utakra, hogy megöld a menekülőket, és ne zárd körül megmaradottjait a szorongatás napján!
15 Quoniam iuxta est dies Domini super omnes gentes: sicut fecisti, fiet tibi, retributio tua convertetur in caput tuum.	15 Mert közel van az Úr napja valamennyi nemzet ellen! Amit te cselekedtél, az történik majd veled is: tetteidet visszafordítja fejedre.
16 Quomodo enim bibistis super montem sanctum meum, bibent omnes gentes iugiter; et bibent et absorbebunt et erunt quasi non fuerint.	16 Mert amint ti ittatok az én szent hegyemen, úgy isznak majd az összes nemzetek mindvégig; isznak majd fulladásig, és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna.
17 Et in monte Sion erit salvatio, et erit sanctum; et possidebit domus Iacob eos, qui se possederant.	17 De Sion hegyére szabadulás jön, és szent lesz az; és Jákob háza visszaszerzi jussát.
18 Et erit domus Iacob ignis, et domus Ioseph flamma, et domus Esau stipula; et succendentur in eis, et devorabunt eos, et non erunt reliquiae domus Esau, quia Dominus locutus est.	18 És Jákob háza tűz lesz, és József háza láng, Ézsau háza pedig tarló; és felgyújtják és megemésztik őket, és Ézsau házának nem lesz maradéka – mert az Úr szólt.
19 Et hereditabunt austrum, montem Esau, et Sephelam Philisthim; et possidebunt regionem Ephraim et regionem Samariae, et Beniamin possidebit Galaad;	19 Birtokba veszik a déli vidéket, Ézsau hegyét, az alföldet és a filiszteusok földjét, és elfoglalják Efraim földjét és Szamaria földjét, és Benjamin elfoglalja Gileádot.
20 et transmigratio prima filiorum Israel possidebit terram Chananaeorum usque ad Sareptam; et transmigratio Ierusalem, quae in Sapharad est, possidebit civitates austri.	20 És Izrael fiainak ez az elhurcolt serege elfoglalja a kánaániak minden helyét egészen Száreftáig; és Jeruzsálemnek elhurcoltjai, akik Szefárádban vannak, elfoglalják a Délvidék városait.
21 Et ascendent salvatores in montem Sion iudicare montem Esau, et erit Domino regnum.	21 És szabadítók mennek fel Sion hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegyén; s az Úré lesz a királyi hatalom.