Proverbia 9

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sapientia aedificavit sibi domum, excidit columnas septem;	1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,
2 immolavit victimas suas, miscuit vinum et proposuit mensam suam.	2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.
3 Misit ancillas suas, ut vocarent ad arcem et ad excelsa civitatis:	3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:
4 “ Si quis est parvulus, veniat ad me ”. Et vecordi locuta est:	4 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente:
5 “ Venite, comedite panem meum et bibite vinum, quod miscui vobis;	5 »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!
6 relinquite infantiam et vivite et ambulate per vias prudentiae ”.	6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!«
7 Qui erudit derisorem, ipse iniuriam sibi facit; et, qui arguit impium, sibi maculam generat.	7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.
8 Noli arguere derisorem, ne oderit te; argue sapientem, et diliget te.	8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.
9 Da sapienti, et sapientior fiet; doce iustum, et addet doctrinam.	9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!
10 Principium sapientiae timor Domini, et scientia Sancti est prudentia.	10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,
11 Per me enim multiplicabuntur dies tui, et addentur tibi anni vitae.	11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.
12 Si sapiens fueris, tibimetipsi eris; si autem illusor, solus portabis malum.	12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!
13 Mulier stulta est clamosa, fatua et nihil sciens;	13 Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.
14 sedit in foribus domus suae super sellam in excelsis urbis,	14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,
15 ut vocaret transeuntes per viam et pergentes itinere suo:	15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:
16 “ Qui est parvulus, declinet ad me ”. Et vecordi locuta est:	16 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni:
17 “ Aquae furtivae dulciores sunt, et panis in abscondito suavior ”.	17 »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«
18 Et ignoravit quod ibi sint umbrae, et in profundis inferni convivae eius.	18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!