A zsoltárok könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 A Psalm of David. Judge me, O God, and discern my cause from that of a nation not holy; rescue me from a man unjust and deceitful.
2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!	2 For you are God, my strength. Why have you rejected me? And why do I walk in sadness, while the adversary afflicts me?
3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?	3 Send forth your light and your truth. They have guided me and led me, to your holy mountain and into your tabernacles.
4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«	4 And I will enter, up to the altar of God, to God who enlivens my youthfulness. To you, O God, my God, I will confess upon a stringed instrument.
5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.	5 Why are you sad, my soul? And why do you disquiet me? Hope in God, for I will still give praise to him: the salvation of my countenance and my God.
6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.
10 Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«
11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!