Iob 29

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E aggiunse ancora Iob, riassumendo la parola sua', e disse:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Chi mi darà ch' io sia appresso li mezi dinanzi, secondo li dì ne' quali guardava me Iddio,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 quando splendeva la lucerna sua sopra lo mio capo, e al lume suo andava nelle tenebre?	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 Sì come io fui ne' dì della mia giovinezza, quando secreto era Iddio nel mio tabernacolo;	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 quando era l' Onnipotente meco, e dintorno a me li miei figliuoli;	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 quando lavava li piedi miei di butirro, e la pietra spandeva a me li rivi dell' olio;	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 quando andava alla porta della cittade, e nella piazza apparecchiavano la cattedra a me?	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 Vedeano me i giovani, e nascondevansi; e li vecchii si rizzavano e stavano.	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 Li principi cessavano di favellare, e lo dito si ponevano alla sua bocca.	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 Li duchi constrigneano la loro voce, e la lingua loro s'accostava allo loro gorguzzolo.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 E le orecchie udenti beatificavano me, e l'occhio vedente rendea testimonianza a me.	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 Chè io avea deliberato lo povero gridante, e lo pupillo il quale non avea aiuto.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 La benedizione di colui, che sì dovea perire, sopra me venìa; e ho consolato lo cuore della vedova.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 Di giustizia sono vestito; e vesti’mi, sì come di vestimento e di corona, del mio giudicio.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Io fui occhio al cieco, e piede al zoppo.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 Padre era de' poveri; e la cagione, ch' io non sapea, diligentemente la investigava.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Tritava le mascelle delli malvagi, e delli denti suoi tolleva la preda.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 E dicea: nel mio piccolo nido mi morirò, e sì come palma moltiplicherò i dì.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 La mia radice aperta è appresso l'acque, e la rugiada starà nella mia mietitura.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 La mia gloria sempre si rinnoverae, e l'arco mio nella mia mano (sempre) si ristorerà.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Coloro che mi udivano, aspettavano la mia sentenza, e intenti tacevano.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Allo mio consiglio niuna cosa ardivano d'aggiugnere, e la mia parola sopra loro stillava.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 E aspettavano me, sì come la piova; e la bocca loro aprivano, sì come al vento piovoso serotino.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Si quando rideva a loro, non credevano; e la luce del mio volto non cadeva in terra.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Se io avessi voluto ire a loro, sedeva nel primo luogo; e quando sedea, era sì come re, stanteli dintorno l'oste, ed era consolatore delli piagnenti.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.