Prima lettera a Timoteo (מכתב ראשון לטימותי) 7

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 לָכֵן חֲבִיבָי בִּהְיוֹת לָנוּ הַהַבְטָחוֹת הָאֵלֶּה נְטַהֲרָה אֶת־עַצְמֵנוּ מִכָּל־טֻמְאַת בָּשָׂר וָרוּחַ לְהַשְׁלִים קְדֻשָּׁתֵנוּ בְּיִרְאַת אֱלֹהִים	1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.
2 תְּנוּ־לָנוּ מָקוֹם בִּלְבַבְכֶם לֹא חָמַסְנוּ אִישׁ לֹא חִבַּלְנוּ אִישׁ לֹא עָשַׁקְנוּ אִישׁ	2 Fogadjatok be minket szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem döntöttünk romlásba, senkit nem csaltunk meg.
3 לֹא לְחַיֵּב אֶתְכֶם אֲנִי מְדַבֵּר הֲלֹא הִקְדַּמְתִּי לֵאמֹר כִּי אַתֶּם בְּלִבֵּנוּ יַחַד לָמוּת וְיַחַד לִחְיוֹת	3 Nem kárhoztatásotokra mondom ezt; hiszen az előbb mondtam, hogy életre-halálra a szívünkben vagytok.
4 רַב בִּטְחוֹנִי עֲלֵיכֶם רַבָּה תְּהִלָּתִי בָּכֶם מָלֵאתִי נֶחָמָה שָׂבַעְתִּי שְׂמָחוֹת בְּכָל־לַחֲצֵנוּ	4 Nagy a bizalmam bennetek, nagyon dicsekszem veletek; telve vagyok vigasztalással, nagyon bőséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett.
5 כִּי גַּם־בְּבֹאֵנוּ אֶל־מַקְדּוֹנְיָא לֹא־הָיְתָה מַרְגֵּעָה לִבְשָׂרֵנוּ רַק־נִלְחַצְנוּ בַכֹּל מִחוּץ מִלְחָמוֹת וּמֵחֲדָרִים אֵימָה	5 Mert amikor Makedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféle szorongatást szenvedtünk: kívül harcok, belül félelem.
6 אֲבָל הָאֱלֹהִים הַמְנַחֵם אֶת־הַשְּׁפָלִים נִחַם אֹתָנוּ בְּבוֹא טִיטוֹס	6 De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Títusz megérkezésével;
7 וְלֹא בְּבוֹאוֹ לְבָד כִּי אִם־גַּם בַּנֶּחָמָה אֲשֶׁר נֻחַם בָּכֶם בְּהַגִּידוֹ לָנוּ אֶת־עֶרְגַּתְכֶם וְאֶת־אֶבְלְכֶם וְאֶת־קִנְאַתְכֶם לִי וּבְכֵן הוֹסַפְתִּי לִשְׂמוֹחַ	7 sőt nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott köztetek, mert elbeszélte nekünk vágyódásotokat, sírásotokat, buzgólkodásotokat érettem, úgyhogy még jobban megörültem.
8 כִּי גַּם־אִם־הֶעֱצַבְתִּי אֶתְכֶם בָּאִגֶּרֶת אֵינֶנִּי מִתְחָרֵט גַּם כִּי־הִתְחָרַטְתִּי לִפְנֵי מִזֶּה בִּרְאוֹתִי כִּי־הָאִגֶּרֶת הַהִיא הֶעֱצִיבָה אֶתְכֶם וְאַף אִם־לְשָׁעָה	8 Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom; de ha meg is bántam volna – mivel látom, hogy az a levél, bár ideig-óráig, megszomorított titeket –,
9 עַתָּה אֲנִי שָׂמֵחַ לֹא עַל־אֲשֶׁר נֶעֱצַבְתֶּם כִּי אִם־עַל־אֲשֶׁר נֶעֱצַבְתֶּם לִתְשׁוּבָה כִּי נֶעֱצַבְתֶּם כִּרְצוֹן אֱלֹהִים לְמַעַן לֹא־תִשְׂאוּ נֶזֶק בִּמְאוּמָה עַל־יָדֵנוּ	9 most örülök, nem azért, mert megszomorodtatok, hanem azért, mert megtérésre szolgált a szomorúságotok. Isten szerint szomorodtatok meg, úgyhogy semmiben se szenvedtetek kárt miattunk.
10 כִּי הָעַצֶּבֶת שֶׁהִיא כִּרְצוֹן אֱלֹהִים תִּפְעַל תְּשׁוּבָה לִישׁוּעָה אֲשֶׁר אִישׁ לֹא יִתְחָרֵט עָלֶיהָ אֲבָל עַצְּבַת הָעוֹלָם פֹּעֶלֶת אֶת־הַמָּוֶת	10 Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre; a világ szomorúsága azonban halált szerez.
11 כִּי רְאוּ־נָא אֵת אֲשֶׁר־נֶעֱצַבְתֶּם כִּרְצוֹן אֱלֹהִים כַּמָּה הֵבִיא אֶתְכֶם זֶה לִידֵי זְרִיזוּת גַּם לְהִתְנַצְּלוּת גַּם־לְרֹגֶז גַּם לְיִרְאָה גַּם לְעֶרְגָה גַּם לְקִנְאָה גַּם לִנְקָמָה וּבַכֹּל הוֹכַחְתֶּם כִּי־נְקִיִּים אַתֶּם בַּדָּבָר הַהוּא	11 S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban.
12 לָכֵן גַּם אִם־כָּתַבְתִּי לָכֶם לֹא כָתַבְתִּי בַּעֲבוּר הָעֹלֵב וְלֹא בַּעֲבוּר הַנֶּעֱלָב רַק לְמַעַן תִּגָּלֶה בָכֶם זְרִיזוּתֵנוּ בַעַדְכֶם לִפְנֵי הָאֱלֹהִים	12 Tehát, ha írtam is nektek, nem a sértő miatt tettem, és nem is a sértett miatt, hanem hogy nyilvánvalóvá tegyem nektek Isten színe előtt buzgóságtokat, amelyet irányunkban tanúsítotok.
13 וּבַעֲבוּר־זֹאת נֻחַמְנוּ בְנֶחָמַתְכֶם וְעוֹד שִׂמְחָה יְתֵרָה הָיְתָה לָּנוּ בְּשִׂמְחַת טִיטוֹס כִּי־הוּנַח רוּחוֹ עַל־יְדֵי כֻלְּכֶם	13 Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunkban még jobban megörültünk Títusz öröme miatt, hogy lelkét mindnyájan felüdítettétek,
14 כִּי בְּמַה־שֶּׁהִתְהַלַּלְתִּי לְפָנָיו בָּכֶם לֹא נִכְלָמְתִּי כִּי כְמוֹ שֶׁדִּבַּרְנוּ הַכֹּל אֲלֵיכֶם בֶּאֱמֶת כֵּן גַּם־תְּהִלָּתֵנוּ אֶל־טִיטוֹס הָיְתָה אֱמֶת	14 és ha valamivel dicsekedtem neki veletek kapcsolatban, nem vallottam szégyent, hanem ahogyan nektek mindent az igazság szerint mondtunk, úgy a mi Títusz előtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult.
15 וּבְיוֹתֵר מֵעָיו הָמוּ לָכֶם בְּזָכְרוֹ אֶת־מִשְׁמַעַת כֻּלְּכֶם וְאֵת אֲשֶׁר קִבַּלְתֶּם אֹתוֹ בְּיִרְאָה וּבַחֲרָדָה	15 És ő még jobb szívvel van irántatok, amikor megemlékezik mindnyájatok engedelmességéről, ahogyan félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
16 לָכֵן אֲנִי שָׂמֵחַ כִּי בְכָל־דָּבָר יֶאֱמַץ לִבִּי בָּכֶם	16 Örülök, hogy mindenben bizalommal lehetek hozzátok.