Isaiah (ישעיה) - Isaia 104

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 בָּרֲכִי נַפְשִׁי אֶת־יְהוָה יְהוָה אֱלֹהַי גָּדַלְתָּ מְּאֹד הֹוד וְהָדָר לָבָשְׁתָּ	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 עֹטֶה־אֹור כַּשַּׂלְמָה נֹוטֶה מַיִם כַּיְרִיעָה	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 הַמְקָרֶה בַמַּיִם עֲ‍לִיֹּותָיו הַשָּׂם־עָבִים רְכוּבֹו הַמְהַלֵּךְ עַל־כַּנְפֵי־רוּחַ	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 עֹשֶׂה מַלְאָכָיו רוּחֹות מְשָׁרְתָיו אֵשׁ לֹהֵט	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 יָסַד־אֶרֶץ עַל־מְכֹונֶיהָ בַּל־תִּמֹּוט עֹולָם וָעֶד	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 תְּהֹום כַּלְּבוּשׁ כִּסִּיתֹו עַל־הָרִים יַעַמְדוּ־מָיִם	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 מִן־גַּעֲרָתְךָ יְנוּסוּן מִן־קֹול רַעַמְךָ יֵחָפֵזוּן	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 יַעֲלוּ הָרִים יֵרְדוּ בְקָעֹות אֶל־מְקֹום זֶה ׀ יָסַדְתָּ לָהֶם	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 גְּבוּלשַׂ־מְתָּ בַּל־יַעֲבֹרוּן בַּל־יְשׁוּבוּן לְכַסֹּות הָאָרֶץ	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 הַמְשַׁלֵּחַ מַעְיָנִים בַּנְּחָלִים בֵּין הָרִים יְהַלֵּכוּן	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 יַשְׁקוּ כָּל־חַיְתֹו שָׂדָי יִשְׁבְּרוּ פְרָאִים צְמָאָם	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 עֲלֵיהֶם עֹוף־הַשָּׁמַיִם יִשְׁכֹּון מִבֵּין עֳפָאיִם יִתְּנוּ־קֹול	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 מַשְׁקֶה הָרִים מֵעֲלִיֹּותָיו מִפְּרִי מַעֲשֶׂיךָ תִּשְׂבַּע הָאָרֶץ	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 מַצְמִיחַ חָצִיר ׀ לַבְּהֵמָה וְעֵשֶׂב לַעֲבֹדַת הָאָדָם לְהֹוצִיא לֶחֶם מִן־הָאָרֶץ	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 וְיַיִן ׀ יְשַׂמַּח לְבַב־אֱנֹושׁ לְהַצְהִיל פָּנִים מִשָּׁמֶן וְלֶחֶם לְבַב־אֱנֹושׁ יִסְעָד	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 יִשְׂבְּעוּ עֲצֵי יְהוָה אַרְזֵי לְבָנֹון אֲשֶׁר נָטָע	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 אֲשֶׁרשָׁ־ם צִפֳּרִים יְקַנֵּנוּ חֲסִידָה בְּרֹושִׁים בֵּיתָהּ	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 הָרִים הַגְּבֹהִים לַיְּעֵלִים סְלָעִים מַחְסֶה לַשְׁפַנִּים	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 עָשָׂה יָרֵחַ לְמֹועֲדִים מֶשׁ יָדַע מְבֹואֹו	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 תָּשֶׁת־חֹשֶׁךְ וִיהִי לָיְלָה בֹּו־תִרְמֹשׂ כָּל־חַיְתֹו־יָעַר	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 הַכְּפִירִים שֹׁאֲגִים לַטָּרֶף וּלְבַקֵּשׁ מֵאֵל אָכְלָם	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 תִּזְרַח הַשֶּׁמֶשׁ יֵאָסֵפוּן וְאֶל־מְעֹונֹתָם יִרְבָּצוּן	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 יֵצֵא אָדָם לְפָעֳלֹו וְלַעֲבֹדָתֹו עֲדֵי־עָרֶב	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 מָה־רַבּוּ מַעֲשֶׂיךָ ׀ יְהוָה כֻּלָּם בְּחָכְמָה עָשִׂיתָ מָלְאָה הָאָרֶץ קִנְיָנֶךָ	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 זֶה ׀ הַיָּם גָּדֹול וּרְחַב יָדָיִם שָׁם־רֶמֶשׂ וְאֵין מִסְפָּר חַיֹּות קְטַנֹּות עִם־גְּדֹלֹות	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 ם אֳנִיֹּות יְהַלֵּכוּן לִוְיָתָן זֶה־יָצַרְתָּ לְשַׂחֶק־בֹּו	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 כֻּלָּם אֵלֶיךָ יְשַׂבֵּרוּן לָתֵת אָכְלָם בְּעִתֹּו	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 תִּתֵּן לָהֶם יִלְקֹטוּן תִּפְתַּח יָדְךָ יִשְׂבְּעוּן טֹוב	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 תַּסְתִּיר פָּנֶיךָ יִבָּהֵלוּן תֹּסֵף רוּחָם יִגְוָעוּן וְאֶל־עֲפָרָם יְשׁוּבוּן	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 תְּשַׁלַּח רוּחֲךָ יִבָּרֵאוּן וּתְחַדֵּשׁ פְּנֵי אֲדָמָה	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 יְהִי כְבֹוד יְהוָה לְעֹולָם יִשְׂמַח יְהוָה בְּמַעֲשָׂיו	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 הַמַּבִּיט לָאָרֶץ וַתִּרְעָד יִגַּע בֶּהָרִים וְיֶעֱשָׁנוּ	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 אָשִׁירָה לַיהוָה בְּחַיָּי אֲזַמְּרָה לֵאלֹהַי בְּעֹודִי	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 יֶעֱרַב עָלָיו שִׂיחִי אָנֹכִי אֶשְׂמַח בַּיהוָה	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 יִתַּמּוּ חַטָּאִים ׀ מִן־הָאָרֶץ וּרְשָׁעִים ׀ עֹוד אֵינָם בָּרֲכִי נַפְשִׁי אֶת־יְהוָה הַלְלוּ־יָהּ	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!