1 Josué convocou os rubenitas, os gaditas e a meia tribo de Manassés: | 1 Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét |
2 Observastes, disse-lhes ele, tudo o que vos ordenou Moisés, servo do Senhor, e obedecestes a todos os mandamentos que vos dei. | 2 és azt mondta nekik: »Megtettetek mindent, amit nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, s nekem is engedelmeskedtetek mindenben. |
3 Durante todo esse tempo, até o dia de hoje, não abandonastes vossos irmãos, observando fielmente o mandamento do Senhor, vosso Deus. | 3 Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát. |
4 Agora que o Senhor, vosso Deus, deu aos vossos irmãos o descanso que ele havia prometido, retomai o caminho de vossas tendas na terra que vos pertence, e que Moisés, servo do Senhor, vos deu além do Jordão. | 4 Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl. |
5 Tende muito cuidado, no entanto, de pôr em prática os mandamentos e as leis que vos prescreveu Moisés, servo do Senhor: amar o Senhor, vosso Deus, andar em todos os seus caminhos, guardar os seus mandamentos e unir-vos a ele, servindo de todo o vosso coração e de toda a vossa alma. | 5 Csak arra vigyázzatok nagyon, hogy cselekedeteitekkel teljesítsétek a parancsot és a törvényt, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája meghagyott, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útjain, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki teljes szívetekből s teljes lelketekből. |
6 Josué abençoou-os e os despediu, e eles voltaram para as suas tendas. | 6 Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.« |
7 Ora, Moisés tinha dado a uma meia tribo de Manassés uma parte em Basã; por isso Josué deu à outra meia tribo uma parte entre seus irmãos ao ocidente, aquém do Jordão. Despedindo-os para as suas tendas, Josué deu-lhes esta bênção: | 7 Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket, |
8 Voltais para vossas tendas com grandes riquezas - numerosos rebanhos, prata e ouro, bronze e ferro, e vestidos em grande quantidade - e reparti com vossos irmãos os despojos de vossos inimigos. | 8 azt mondta nekik: »Sok vagyonnal s gazdagsággal tértek vissza lakóhelyetekre: ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sokféle ruhával. Osszátok meg az ellenség zsákmányát testvéreitekkel!« |
9 Os filhos de Rubem, de Gad e da meia tribo de Manassés separaram-se dos israelitas em Silo, na terra de Canaã, e retomaram o caminho da terra de Galaad, terra cuja propriedade tinha recebido por mandamento do Senhor, transmitido a Moisés. | 9 Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak. |
10 E, tendo chegado aos distritos do Jordão, que pertencem à terra de Canaã, os filhos de Rubem, de Gad, da meia tribo de Manassés levantaram, ali junto ao Jordão, um enorme altar, que se podia ver de longe. | 10 Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek. |
11 Os israelitas, tendo ouvido que os filhos de Rubem, de Gad e da meia tribo de Manassés tinham levantado um altar defronte da terra de Canaã, na região do Jordão do lado dos israelitas, | 11 Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek, |
12 reuniram-se todos em Silo para irem combater contra eles. | 12 valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük. |
13 Enviaram aos filhos de Rubem, de Gad e da meia tribo de Manassés, na terra de Galaad, o sacerdote Finéias, filho de Eleazar, | 13 Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát, |
14 juntamente com dez príncipes, chefes de casas patriarcais, um chefe por tribo, sendo todos chefes de casas patriarcais entre os milhares de Israel. | 14 s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből. |
15 Estes, chegando junto aos filhos de Rubem, de Gad e da meia tribo de Manassés, na terra de Galaad, disseram-lhes: | 15 Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik: |
16 Eis a mensagem da assembléia do Senhor: que infidelidade é essa que cometeis contra o Deus de Israel, desviando-vos hoje do Senhor e levantando um altar, o que é presentemente um ato de revolta contra ele? | 16 »Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve? |
17 Porventura não nos basta o pecado de Fogor, do qual ainda hoje não estamos purificados, apesar do castigo que feriu a assembléia do Senhor? E vós vos desviais hoje do Senhor! | 17 Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből? |
18 Se vos revoltais hoje contra o Senhor, amanhã sua cólera se inflamará contra toda a assembléia de Israel. | 18 Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja. |
19 Se julgais que a terra de vossa herança é impura, passai para a terra que é a propriedade do Senhor, onde se acha sua morada, e instalai-vos no meio de nós; mas não vos revolteis contra o Senhor, nem contra nós, construindo outro altar além do altar do Senhor, nosso Deus. | 19 Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül. |
20 Não houve uma explosão de cólera do Senhor contra toda a assembléia de Israel quando Acã, filho de Zaré, pecou contra o que estava votado ao interdito? E não foi só ele que pereceu por causa de seu crime. | 20 Nemde Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt – bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!« |
21 Os filhos de Rubem, de Gad e da meia tribo de Manassés responderam aos chefes dos milhares de Israel: | 21 Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek: |
22 Deus todo-poderoso, o Senhor Deus todo-poderoso, o Senhor sabe, e Israel o saiba: se foi por espírito de revolta e por infidelidade para com o Senhor, que ele não nos poupe neste dia!... | 22 »Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal. |
23 Se foi para desviar-nos do Senhor que levantamos um altar, e se foi para oferecermos sobre ele holocaustos, oblações e sacrifícios de ações de graças, o Senhor mesmo nos peça conta disso! | 23 Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg. |
24 Se o fizemos, foi antes por temor de que vossos filhos digam um dia aos nossos: Que tendes vós em comum com o Senhor, o Deus de Israel? | 24 Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez? |
25 O Senhor pôs o rio Jordão como fronteira entre nós e vós, ó filhos de Rubem e de Gad: não tendes parte com o Senhor. E desse modo vossos filhos poderiam afastar os nossos do culto do Senhor. | 25 Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát, |
26 Por isso combinamos entre nós: construamos um altar, não para holocaustos e sacrifícios, | 26 hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta, |
27 mas para que seja um testemunho entre nós e vós, entre os nossos filhos e os vossos, de que prestamos culto ao Senhor em sua presença, oferecendo-lhe nossos holocaustos, nossos sacrifícios e nossas ações de graças, e para que os vossos filhos não digam amanhã aos nossos: vós não tendes parte com o Senhor. | 27 hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: ‘Nektek nincs részetek az Úrban.’ |
28 Se, pois, amanhã eles nos falassem assim, a nós ou aos nossos descendentes, poderíamos responder-lhes: vede a forma do altar do Senhor que nossos pais construíram, não para holocaustos e sacrifícios, mas para servir de testemunho entre nós e vós. | 28 Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: ‘Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek.’ |
29 Longe de nós o pensamento de querer revoltar-nos contra o Senhor, desviando-nos hoje dele por termos construído um altar para holocaustos, oblações e sacrifícios, fora do altar que está diante da morada do Senhor, nosso Deus! | 29 Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült.« |
30 Tendo ouvido as palavras dos filhos de Rubem, de Gad e da meia tribo de Manassés, o sacerdote Finéias e os príncipes da assembléia, chefes dos milhares de Israel que o acompanhavam, deram-se por satisfeitos. | 30 Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták. |
31 Então o sacerdote Finéias, filho de Eleazar, disse aos filhos de Rubem, de Gad e de Manassés: Reconhecemos hoje que o Senhor está no meio de nós, visto que não cometestes esse pecado contra ele, e salvastes assim os israelitas da mão do Senhor! | 31 Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: »Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől.« |
32 O sacerdote Finéias, filho de Eleazar, deixando os filhos de Rubem e de Gad, voltou com os príncipes da terra de Galaad para a terra de Canaã, para junto dos israelitas, e fez-lhes um relatório de tudo. | 32 Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik. |
33 Alegraram-se com isso, bendisseram a Deus e não pensaram mais em sair contra eles para devastar a terra habitada pelos filhos de Rubem e de Gad. | 33 Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét. |
34 Por isso os filhos de Rubem e de Gad chamaram ao altar que tinham construído Ed, porque, disseram eles, ele é testemunho entre nós de que o Senhor é o verdadeiro Deus. | 34 Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: »Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!« |