Genesi 8

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Recordatus autem Deus Noe cunctorumque animantium et omnium iumentorum, quae erant cum eo in arca, adduxit spiritum super terram, et imminutae sunt aquae.	1 Ekkor megemlékezett Isten Noéról, s minden állatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában. Szelet támasztott a földön, és a vizek apadni kezdtek.
2 Et clausi sunt fontes abyssi et cataractae caeli, et prohibitae sunt pluviae de caelo.	2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, s megszűnt az eső az égből.
3 Reversaeque sunt aquae de terra euntes et redeuntes et coeperunt minui post centum quinquaginta dies.	3 A vizek visszahúzódtak a földről, folytak visszafelé, és százötven nap múlva apadni kezdtek.
4 Requievitque arca mense septimo, decima septima die mensis super montes Ararat.	4 A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein.
5 At vero aquae ibant et decrescebant usque ad decimum mensem; decimo enim mense, prima die mensis, apparuerunt cacumina montium.	5 A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig: s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai.
6 Cumque transissent quadraginta dies, aperiens Noe fenestram arcae, quam fecerat, dimisit corvum;	6 Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót;
7 qui egrediebatur exiens et rediens, donec siccarentur aquae super terram.	7 az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön.
8 Emisit quoque columbam a se, ut videret si iam cessassent aquae super faciem terrae.	8 Ez után kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén.
9 Quae, cum non invenisset, ubi requiesceret pes eius, reversa est ad eum in arcam; aquae enim erant super universam terram. Extenditque manum et apprehensam intulit in arcam.	9 De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára – ugyanis víz volt még az egész földön. – Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába.
10 Exspectatis autem ultra septem diebus aliis, rursum dimisit columbam ex arca.	10 Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
11 At illa venit ad eum ad vesperam portans ramum olivae virentibus foliis in ore suo. Intellexit ergo Noe quod cessassent aquae super terram.	11 Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöld levelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön,
12 Exspectavitque nihilominus septem alios dies; et emisit columbam, quae non est reversa ultra ad eum.	12 de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
13 Igitur sescentesimo primo anno, primo mense, prima die mensis, siccatae sunt aquae super terram; et aperiens Noe tectum arcae, et ecce aspexit viditque quod exsiccata erat superficies terrae.	13 Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe.
14 Mense secundo, septima et vicesima die mensis, arefacta est terra.	14 A második hónapra, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
15 Locutus est autem Deus ad Noe dicens:	15 Ekkor Isten így szólt Noéhoz:
16 “Egredere de arca tu et uxor tua, filii tui et uxores filiorum tuorum tecum.	16 »Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiaid feleségei!
17 Cuncta animantia, quae sunt apud te ex omni carne, tam in volatilibus quam in pecoribus et in universis reptilibus, quae reptant super terram, educ tecum, ut pullulent super terram et crescant et multiplicentur super eam”.	17 Hozd ki magaddal az összes állatot, amely veled van, minden testet, szárnyast, lábasjószágot, és minden csúszómászót, amely nyüzsög a földön! Járjatok-keljetek a földön: szaporodjatok és sokasodjatok rajta!«
18 Egressus est ergo Noe et filii eius, uxor illius et uxores filiorum eius cum eo.	18 Kiszállt tehát Noé és vele fiai, a felesége és fiainak a feleségei,
19 Sed et omnia animantia, iumenta, volatilia et reptilia, quae reptant super terram, secundum genus suum egressa sunt de arca.	19 és kijött a bárkából valamennyi állat, lábasjószág és csúszómászó, amely nyüzsög a földön, faja szerint.
20 Aedificavit autem Noe altare Domino; et tollens de cunctis pecoribus mundis et volucribus mundis obtulit holocausta super altare.	20 Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron.
21 Odoratusque est Dominus odorem suavitatis et locutus est Dominus ad cor suum: “Nequaquam ultra maledicam terrae propter homines, quia cogitatio humani cordis in malum prona est ab adulescentia sua. Non igitur ultra percutiam omnem animam viventem, sicut feci.	21 Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: »Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem.
22 Cunctis diebus terrae, sementis et messis, frigus et aestus, aestas et hiems, dies et nox non requiescent”.	22 Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal.«