1 ויהי בבאו בשבת אל בית אחד מראשי הפרושים לאכל לחם והמה ארבים לו | 1 Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. |
2 והנה איש אחד לפניו אשר גופו צבה ממים | 2 Ott egy vízkóros ember került elébe. |
3 ויען ישוע ויאמר אל בעלי התורה ואל הפרושים לאמר המתר לרפא בשבת אם לא ויחרישו | 3 Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: »Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?« |
4 ויאחז בו וירפאהו וישלחהו | 4 Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. |
5 ויען ויאמר אליהם מי מכם אשר חמרו או שורו יפול אל הבאר ולא ימהר להעלותו ביום השבת | 5 Aztán így szólt hozzájuk: »Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?« |
6 ולא יכלו להשיב על זאת דבר | 6 Erre nem tudtak mit felelni. |
7 וישא משלו אל הקרואים בראותו איך בחרו להם להסב בראש ויאמר אליהם | 7 A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: |
8 כי יקרא אתך איש אל החתנה אל תסב בראש פן יקרא שמה איש נכבד ממך | 8 »Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Nehogy előforduljon, hogy ha nálad előkelőbbet is meghívtak volna, |
9 ובא הקרא אותך ואותו ואמר אליך פנה מקום לזה ואז תקום בכלמה לקחת את המקום האחרון | 9 odajöjjön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ‘Add át a helyedet!’ És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. |
10 אבל כי תקרא לך והסב במקום האחרון למען יבא הקרא אתך ואמר אליך אהובי עלה למעלה מזה והיה לך כבוד לפני המסבים עמך | 10 Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. |
11 כי כל המרומם את עצמו ישפל והמשפיל את עצמו ירומם | 11 Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.« |
12 וגם אל האיש אשר קרא אותו אמר כי תעשה סעודת צהרים או סעודת ערב אל תקרא לאהביך ולאחיך ולקרוביך ולשכניך העשירים פן יקראו לך גם המה והיה לך לשלום | 12 Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. |
13 אבל כי תעשה משתה קרא לעניים ולנשברים ולפסחים ולעורים | 13 Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. |
14 ואשריך באשר אין להם לשלם לך כי ישלם לך בתחית הצדיקים | 14 Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.« |
15 וישמע זאת אחד מן המסבים ויאמר אליו אשרי האכל לחם במלכות האלהים | 15 Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: »Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!« |
16 והוא אמר אליו איש אחד עשה סעודה גדולה ויקרא לרבים | 16 Ő pedig ezt válaszolta: »Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott. |
17 וישלח את עבדו לעת הסעודה לאמר אל הקרואים באו כי כבר מוכן הכל | 17 A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: ‘Jöjjetek, mert már minden el van készítve!’ |
18 ויחלו כלם פה אחד להתנצל ויאמר אליו הראשון שדה קניתי ועלי לצאת לראתו אבקש ממך נקני | 18 De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: ‘Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’ |
19 ואחר אמר חמשת צמדי בקר קניתי ואני הלך לבחן אותם אבקש ממך נקני | 19 A másik meg azt mondta: ‘Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!’ |
20 ואחר אמר אשה לקחתי ובעבור זאת לא אוכל לבוא | 20 Egy másik azt mondta: ‘Most nősültem, azért nem mehetek!’ |
21 ויבא העבד ויגד את הדברים האלה לאדניו ויקצף בעל הבית ויאמר לעבדו מהר צא אל רחבות העיר ואל הוצותיה והבא הנה את העניים ואת הנשברים ואת העורים ואת הפסחים | 21 Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’ |
22 ויאמר העבד אדני כאשר צוית כן נעשה ויש עוד מקום | 22 A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’ |
23 ויאמר האדון אל העבד צא אל הדרכים ואל הגדרות ופצר בהם לבוא למען ימלא ביתי | 23 Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: ‘Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.’ |
24 כי אני אמר לכם אין אחד מן האנשים הקרואים ההם אשר יטעם סעודתי | 24 Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.« |
25 והמון עם רב הלכים אתו ויפן ויאמר אליהם | 25 Nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: |
26 איש כי יבוא אלי ולא ישנא את אביו ואת אמו ואת אשתו ואת בניו ואת אחיו ואת אחיתיו ואף גם את נפשו לא יוכל להיות תלמידי | 26 »Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom. |
27 ואשר לא ישא את צלבו ובא אחרי לא יוכל להיות תלמידי | 27 És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. |
28 כי מי מכם החפץ לבנות מגדל הלא ישב בראשונה ויחשב את ההוצאות אם השג תשיג ידו להשלימו | 28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? |
29 פן ישים את היסוד ולא יוכל לכלותו והיה כל הראים יקומו להלעיג לו לאמר | 29 Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: |
30 כי זה האיש החל לבנות ולא יכל לכלות | 30 ‘Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.’ |
31 אז מי הוא המלך הקם להתגרות מלחמה במלך אחר ולא ישב בראשונה ויתיעץ אם יוכל בעשרת אלפים לערך לקראת הבא עליו בעשרים אלף | 31 Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? |
32 ואם לא ושלח אליו מלאכים בעודנו רחוק לבקש שלום | 32 Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. |
33 ככה כל איש מכם אשר לא נפטר מכל רכושו לא יוכל להיות תלמידי | 33 Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom. |
34 טוב המלח ואם המלח היה תפל במה יתקן | 34 Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? |
35 לא יצלח גם לאדמה גם לדמן החוצה ישליכהו מי אשר אזנים לו לשמע ישמע | 35 Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!« |