Evangélium János szerint 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment.	1 Dopo questo, Gesù andò al di là del mare di Galilea, cioè di Tiberiade;
2 Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt.	2 e lo seguiva gran folla, perchè vedeva i prodigi fatti da lui sugli infermi.
3 Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival.	3 Salì pertanto Gesù sopra un monte ed ivi si pose a sedere con i suoi discepoli.
4 Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.	4 Ed era vicina la Pasqua, la solennità dei Giudei.
5 Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: »Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?«	5 Or avendo Gesù alzati gli occhi e vista la gran turba che veniva a lui, disse a Filippo: dove compreremo il pane per sfamar questa gente?
6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni.	6 Ma ciò diceva per metterlo alla prova; egli però sapeva quanto stava per fare.
7 Fülöp azt felelte neki: »Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.«	7 Gli rispose Filippo: Duecento danari di pane non bastano neanche a darne un pezzetto per uno.
8 A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt:	8 Gli disse uno dei suoi discepoli, Andrea, fratello di Simon Pietro:
9 »Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?«	9 C'è qui un ragazzo che ha cinque pani d'orzo e due pesci; ma che è questo per tanta gente?.
10 Jézus erre azt mondta: »Telepítsétek le az embereket!« Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.	10 Ma Gesù disse: Fateli mettere a sedere. C'era lì molta erba. Si misero pertanto a sedere in numero di circa cinquemila.
11 Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.	11 Allora Gesù prese i pani, e rese le grazie, li distribuì alla gente seduta; e così pure fece dei pesci, finché ne vollero.
12 Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: »Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!«	12 E saziati che furono, disse ai suoi discepoli: Raccogliete gli avanzi, chè non vadano a male.
13 Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg.	13 Li raccolsero dunque: e riempirono dodici canestri dei pezzi che erano avanzati a coloro che avevan mangiato, di quei cinque pani d'orzo.
14 Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!«	14 Or quegli uomini, visto il prodigio fatto da Gesù, dicevano: Questo è davvero il profeta che deve venire al mondo.
15 Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.	15 Ma Gesù, accortosi che stavano per venire a rapirlo per farlo re, fuggì di nuovo solo sul monte.
16 Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre.	16 Fattasi poi sera, i suoi discepoli scesero al mare,
17 Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.	17 e montati in barca si dirigevano all'altra riva, verso Cafarnao. Ed era già buio; e Gesù non era andato con essi.
18 Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott.	18 Or soffiando gran vento, il mare era agitato.
19 Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek.	19 E come ebbero vogato circa venticinque o trenta stadi, essi videro Gesù che, camminando sulle acque, si accostava alla barca, ed ebbero paura.
20 Ő pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!«	20 Ma egli disse loro: Son io, non temete.
21 Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.	21 Vollero prenderlo nella barca; e subito la barca toccò terra là dove erano diretti.
22 Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el.	22 Il giorno dopo, la gente rimasta di là dal mare osservò che non c'era altro che una barca, e Gesù non era entrato in quella coi suoi discepoli, ma che i discepoli soli erano partiti.
23 Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.	23 Giunte poi altre barche da Tiberiade presso al luogo dove avevano mangiato quel pane, dopo che il Signore ebbe reso le grazie,
24 Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.	24 la gente visto che lì non vi era nè Gesù nè i suoi discepoli, montò anch'essa nelle barche e andò a Cafarnao in cerca di Gesù.
25 Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«	25 E avendolo trovato di là del mare, gli dissero: Maestro, quando sei venuto qua?
26 Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.	26 E Gesù prese a dir loro: In verità, in verità vi dico: voi cercate di me non per i miracoli che avete veduti, ma perchè avete mangiato di quei pani e ve ne siete saziati.
27 Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.«	27 Cercate di procurarvi non il cibo che perisce, ma quello che dura per la vita eterna, e che il Figlio dell'uomo darà. Chè su lui il Padre Dio ha impresso il suo sigillo.
28 Erre azt kérdezték tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?«	28 Allora gli dissero: Che dobbiamo fare per praticare le opere di Dio?
29 Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.«	29 Gesù rispose loro: Questa è l'opera di Dio: che crediate in colui che egli ha mandato.
30 Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?	30 gli dissero allora: Che miracolo fai tu dunque affinchè vediamo e ti crediamo? Che fai tu?
31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’« .	31 I nostri padri mangiarono la manna del deserto, come sta scritto: Diede loro a mangiar pane venuto dal cielo.
32 Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.	32 E Gesù rispose loro: In verità, in verità vi dico: Non Mosè vi diede il pane del cielo, ma il Padre mio vi dà il vero pane del cielo;
33 Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.«	33 chè pane di Dio è quello che discende dal cielo e dà al mondo la vita.
34 Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!«	34 Gli risposero: Signore, dacci sempre di codesto pane.
35 Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.	35 E Gesù disse loro: Io sono il pane di vita: chi viene a me non avrà mai fame; e chi crede in me non avrà mai più sete.
36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.	36 Ma io ve l'ho detto, che m'avete veduto, eppure non credete.
37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el,	37 Tutto quanto il Padre mi dà, verrà a me, nè io scaccerò chi a me viene:
38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.	38 perchè son disceso dal cielo non per fare la mia volontà, ma quella di colui che mi ha mandato.
39 Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.	39 E la volontà del Padre che mi ha mandato è questa: ch'io mi perda nemmeno uno di quelli che mi ha dato, ma che li risuscito nell'ultimo giorno.
40 Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«	40 E' la volontà del Padre che mi ha mandato si è che chiunque conosce il Figlio e crede in lui, abbia la vita eterna, ed io lo risusciterò nell'ultimo giorno.
41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá«,	41 I Giudei adunque mormoravano di lui perchè aveva detto: Io sono il pane disceso dal cielo.
42 és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?«	42 E dicevano: Non è costui Gesù, figlio di Giuseppe, del quale conosciamo il padre e la madre? Come fa ora a dire: Son disceso dal cielo?
43 Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt!	43 Gesù rispose loro: Non mormorate tra voi.
44 Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.	44 Nessuno può venire a me se non lo attiri il Padre che mi ha mandato, ed io lo risusciterò nell'ultimo giorno.
45 Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’ . Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön.	45 Sta scritto nei profeti: Saran tutti ammaestrati da Dio. Chiunque pertanto ha udito ed ha imparato dal Padre viene a me.
46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való.	46 Non già che alcuno abbia veduto il Padre, eccetto colui che è da Dio: questi ha veduto il Padre.
47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.	47 In verità, in verità vi dico: chi crede in me ha la vita eterna,
48 Én vagyok az élet kenyere.	48 Io sono il pane della vita.
49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.	49 I padri vostri mangiarono nel deserto la manna e morirono.
50 Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg.	50 Questo è il pane disceso dal cielo, tale che chi ne mangia non muore.
51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«	51 Io sono il pane vivo disceso dal cielo.
52 Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«	52 Se uno mangia di questo pane vive in eterno e il pane che io darò è la mia carne per la vita del mondo.
53 Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.	53 Altercavano perciò tra loro i Giudei, dicendo: Come può mai costui darci a mangiare la sua carne?
54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.	54 Ma Gesù disse loro: In verità, in verità. vi dico: se non mangerete la carne del Figlio dell'uomo e non berrete il suo sangue, non avrete in voi la vita.
55 Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital.	55 Chi mangia la mia carne e beve il mio sangue, ha la vita eterna ed io lo risusciterò nell'ultimo giorno.
56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.	56 Perché la mia carne è veramente cibo e il mio sangue è veramente bevanda.
57 Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.	57 Chi mangia la mia carne e beve il mio sangue rimare in me ed io in lui.
58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.«	58 Come il Padre vivente mi inviò ed io vivo per il Padre, così chi mangia me, vivrà anch'egli per me.
59 Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.	59 Questo è il pane disceso dal cielo; e non sarà come la manna che i vostri padri mangiarono e morirono. Chi mangia di questo pane vivrà in eterno.
60 Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?«	60 Queste cose disse Gesù, insegnando nella sinagoga di Cafarnao.
61 Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket?	61 Or molti dei suoi discepoli, uditele che ebbero, dissero: Questo linguaggio è duro e chi lo può ascoltare?
62 Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?	62 Ma Gesù conoscendo dentro di sè che i suoi discepoli di questo mormoravano, disse loro: Ciò vi scandalizza?
63 A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.	63 e se vedeste il Figlio dell'uomo ascendere dove era già prima?
64 De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni.	64 E' lo spirito quello che vivifica, la carne non giova a nulla: le parole che io vi dico sono spirito e vita.
65 Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«	65 Ma ci son tra voi alcuni che non credono. Infatti Gesù fin da principio sapeva chi fossero i non credenti e quale il traditore.
66 Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.	66 Ed aggiungeva: Per questo v'ho detto che nessuno può venire a me, se non gli è concesso dal Padre mio.
67 Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?«	67 D'allora molti dei suoi discepoli si ritrassero e non andavano più con lui.
68 Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.	68 Perciò Gesù disse ai dodici: Volete andarvene anche voi?
69 Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.«	69 Simon Pietro gli rispose: Signore, da chi andremo? Tu hai parole di vita eterna,
70 Jézus azt felelte nekik: »Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.«	70 e noi abbiamo creduto e conosciuto che tu sei il Cristo Figlio di Dio.
71 Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.	71 Gesù rispose, loro: Non sono stato forse io che ho eletto voi dodici? Eppure uno di voi è un diavolo.
	72 Or egli alludeva a Giuda di Simone Iscariote; questi infatti benché fosse uno dei dodici stava per tradirlo.