Számok könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	MODERN HEBREW BIBLE
1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:	1 וידבר יהוה אל משה לאמר
2 »Parancsold meg Eleazárnak, Áron pap fiának, hogy szedje össze a füstölőket, amelyek a tűzvész helyén hevernek, tüzüket szórja szerteszét, mert szentekké lettek	2 דבר אל בני ישראל וקח מאתם מטה מטה לבית אב מאת כל נשיאהם לבית אבתם שנים עשר מטות איש את שמו תכתב על מטהו
3 a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.«	3 ואת שם אהרן תכתב על מטה לוי כי מטה אחד לראש בית אבותם
4 Fogta tehát Eleazár pap a rézfüstölőket, amelyekben azok, akiket a tűzvész megemésztett, áldoztak, lemezekké kalapálta, és rászegezte azokat az oltárra,	4 והנחתם באהל מועד לפני העדות אשר אועד לכם שמה
5 hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.	5 והיה האיש אשר אבחר בו מטהו יפרח והשכתי מעלי את תלנות בני ישראל אשר הם מלינם עליכם
6 Másnap aztán fellázadt Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, mondván: »Ti öltétek meg az Úr népét.«	6 וידבר משה אל בני ישראל ויתנו אליו כל נשיאיהם מטה לנשיא אחד מטה לנשיא אחד לבית אבתם שנים עשר מטות ומטה אהרן בתוך מטותם
7 Amikor aztán lázadás támadt, s a zűrzavar növekedett,	7 וינח משה את המטת לפני יהוה באהל העדת
8 Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége	8 ויהי ממחרת ויבא משה אל אהל העדות והנה פרח מטה אהרן לבית לוי ויצא פרח ויצץ ציץ ויגמל שקדים
9 és azt mondta az Úr Mózesnek:	9 ויצא משה את כל המטת מלפני יהוה אל כל בני ישראל ויראו ויקחו איש מטהו
10 »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd pusztítsam el most őket is.« Erre ők földre borultak	10 ויאמר יהוה אל משה השב את מטה אהרן לפני העדות למשמרת לאות לבני מרי ותכל תלונתם מעלי ולא ימתו
11 és Mózes azt mondta Áronnak: »Fogd a füstölőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, s menj gyorsan a nép közé és esedezzél értük, mert kiáradt immár a harag az Úrtól és dúl a csapás.«	11 ויעש משה כאשר צוה יהוה אתו כן עשה
12 Megtette ezt Áron, s elfutott a közösség közé, amelyet már pusztított a tűzvész és bemutatta a füstölőszert	12 ויאמרו בני ישראל אל משה לאמר הן גוענו אבדנו כלנו אבדנו
13 és odaállt a holtak és az élők közé és esedezett a népért és megszűnt a csapás.	13 כל הקרב הקרב אל משכן יהוה ימות האם תמנו לגוע
14 Tizennégyezer-hétszázan voltak a megöltek, azokon kívül, akik Kóré lázadásában vesztek el.
15 Amikor aztán megszűnt a pusztulás, Áron visszatért Mózeshez, a szövetség sátrának ajtajához.
16 Így szólt erre az Úr Mózeshez:
17 »Szólj Izrael fiainak és végy tőlük, minden nagycsaládból törzseik minden fejedelmétől egy-egy vesszőt, vagyis tizenkét vesszőt, s írd rá kinek-kinek a nevét a maga vesszejére.
18 Áron neve Lévi törzséén legyen, egy külön vessző pedig foglaljon egybe minden nagycsaládot.
19 Aztán tedd őket a szövetség sátrába, a bizonyság elé, ahol szólni szoktam hozzád.
20 Akit ezek közül kiválasztok, annak a vesszeje ki fog hajtani; így fogom lecsendesíteni magam körül Izrael fiainak panaszkodásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek.«
21 Szólt erre Mózes Izrael fiainak, s törzsről-törzsre minden fejedelem adott neki egy-egy vesszőt, úgyhogy tizenkét vessző volt, Áron vesszején kívül.
22 Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé,
23 s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak.
24 Erre Mózes kivitte valamennyi vesszőt az Úr színe elől Izrael valamennyi fiához, s megnézte és visszavette mindenki a vesszejét.
25 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: »Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak.«
26 Mózes úgy is tett, ahogy az Úr parancsolta.
27 Azt mondták ekkor Izrael fiai Mózesnek: »Íme, elpusztulunk, mindnyájan elveszünk,
28 mindenki, aki az Úr hajlékához közelít, meghal; el kell-e vesznünk valamennyiünknek egy szálig?«