Jeremiás könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 »Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! – mondja az Úr. –	1 Væ pastoribus qui disperdunt et dilacerant gregem pascuæ meæ ! dicit Dominus.
2 Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát – mondja az Úr. –	2 Ideo hæc dicit Dominus Deus Israël ad pastores qui pascunt populum meum : Vos dispersistis gregem meum, et ejecistis eos, et non visitastis eos : ecce ego visitabo super vos malitiam studiorum vestrorum, ait Dominus.
3 Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak.	3 Et ego congregabo reliquias gregis mei de omnibus terris ad quas ejecero eos illuc : et convertam eos ad rura sua, et crescent et multiplicabuntur.
4 Támasztok föléjük pásztorokat, akik majd legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, számba sem kell venni őket – mondja az Úr. –	4 Et suscitabo super eos pastores, et pascent eos : non formidabunt ultra, et non pavebunt, et nullus quæretur ex numero, dicit Dominus.
5 Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban.	5 Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo David germen justum : et regnabit rex, et sapiens erit, et faciet judicium et justitiam in terra.
6 Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk.	6 In diebus illis salvabitur Juda, et Israël habitabit confidenter : et hoc est nomen quod vocabunt eum : Dominus justus noster.
7 Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem mondják többé: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!’,	7 Propter hoc ecce dies veniunt, dicit Dominus, et non dicent ultra : Vivit Dominus, qui eduxit filios Israël de terra Ægypti,
8 hanem: ‘Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból’, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.«	8 sed : Vivit Dominus, qui eduxit et adduxit semen domus Israël de terra aquilonis, et de cunctis terris ad quas ejeceram eos illuc, et habitabunt in terra sua.
9 A prófétákról. Összetört a szívem bensőmben, reszket minden csontom; olyan lettem, mint a részeg ember és mint a bortól elázott férfi, az Úr miatt és szent igéi miatt.	9 Ad prophetas : Contritum est cor meum in medio mei ; contremuerunt omnia ossa mea : factus sum quasi vir ebrius, et quasi homo madidus a vino, a facie Domini, et a facie verborum sanctorum ejus.
10 Mert házasságtörőkkel van tele az ország, mert átok miatt gyászol az ország, kiszáradtak a puszta legelői; életpályájuk gonosz lett, és erejük a jogtalanság.	10 Quia adulteris repleta est terra, quia a facie maledictionis luxit terra, arefacta sunt arva deserti : factus est cursus eorum malus, et fortitudo eorum dissimilis.
11 »Mert próféta is, pap is istentelenek, házamban is megtaláltam gonoszságukat – mondja az Úr. –	11 Propheta namque et sacerdos polluti sunt, et in domo mea inveni malum eorum, ait Dominus.
12 Ezért olyan lesz az útjuk, mint a síkos helyek, a sötétben elcsúsznak, és elesnek rajta; mert bajt hozok rájuk, meglátogatásuk esztendejét – mondja az Úr. –	12 Idcirco via eorum erit quasi lubricum in tenebris : impellentur enim, et corruent in ea : afferam enim super eos mala, annum visitationis eorum, ait Dominus.
13 Szamaria prófétáiban balgaságot láttam: Baál nevében prófétáltak, és félrevezették népemet, Izraelt.	13 Et in prophetis Samariæ vidi fatuitatem : prophetabant in Baal, et decipiebant populum meum Israël.
14 Jeruzsálem prófétáiban rettenetes dolgot láttam: házasságot törtek, hazugságban jártak, és megerősítették a gonosztevők kezét, nehogy megtérjenek, mindenki a maga gonoszságából; olyanok lettek előttem mindnyájan, mint Szodoma, és lakói, mint Gomorra.«	14 Et in prophetis Jerusalem vidi similitudinem adulterantium, et iter mendacii : et confortaverunt manus pessimorum, ut non converteretur unusquisque a malitia sua : facti sunt mihi omnes ut Sodoma, et habitatores ejus quasi Gomorrha.
15 Ezért így szól a Seregek Ura a prófétákról: »Íme, én megetetem őket ürömmel, és megitatom őket mérgezett vízzel; mert Jeruzsálem prófétáitól indult ki az istentelenség az egész országba.	15 Propterea hæc dicit Dominus exercituum ad prophetas : Ecce ego cibabo eos absinthio, et potabo eos felle : a prophetis enim Jerusalem egressa est pollutio super omnem terram.
16 Így szól a Seregek Ura: Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik nektek prófétálnak! Hiábavalósággal ámítanak azok titeket, saját szívük látomását beszélik, mely nem az Úr szájából való.	16 Hæc dicit Dominus exercituum : Nolite audire verba prophetarum qui prophetant vobis, et decipiunt vos : visionem cordis sui loquuntur, non de ore Domini.
17 Váltig mondogatják gúnyolóimnak: ‘Megmondta az Úr: Békességtek lesz!’ És mindannak, akinek a szíve megátalkodottságában jár, azt mondják: ‘Nem jön rátok baj!’	17 Dicunt his qui blasphemant me : Locutus est Dominus : Pax erit vobis : et omni qui ambulat in pravitate cordis sui dixerunt : Non veniet super vos malum.
18 Mert ki állt az Úr tanácsában? Ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallotta?	18 Quis enim affuit in consilio Domini, et vidit, et audivit sermonem ejus ? quis consideravit verbum illius, et audivit ?
19 Íme, az Úr vihara, mint harag tör ki, és kavargó szélvész ront az istentelenek fejére.	19 Ecce turbo Dominicæ indignationis egredietur, et tempestas erumpens super caput impiorum veniet.
20 Nem fordul vissza az Úr haragja, míg meg nem cselekszi és valóra nem váltja szívének szándékait; a végső napokban majd megértitek ennek értelmét.	20 Non revertetur furor Domini, usque dum faciat et usque dum compleat cogitationem cordis sui : in novissimis diebus intelligetis consilium ejus.
21 Nem küldtem a prófétákat, ők mégis futottak; nem szóltam hozzájuk, ők mégis prófétáltak.	21 Non mittebam prophetas, et ipsi currebant : non loquebar ad eos, et ipsi prophetabant.
22 De ha tanácsomban álltak, akkor adják tudtul igéimet népemnek, térítsék vissza őket gonosz útjukról és cselekedeteik gonoszságából!	22 Si stetissent in consilio meo, et nota fecissent verba mea populo meo, avertissem utique eos a via sua mala, et a cogitationibus suis pessimis.
23 Vajon közelből való Isten vagyok én – mondja az Úr –. és nem távolból való Isten?	23 Putasne Deus e vicino ego sum, dicit Dominus, et non Deus de longe ?
24 Vagy elrejtőzhet-e bárki is a rejtekben, hogy én ne lássam őt? – mondja az Úr. – Vajon az eget és a földet nem én töltöm-e be? – mondja az Úr. –	24 Si occultabitur vir in absconditis, et ego non videbo eum ? dicit Dominus. Numquid non cælum et terram ego impleo ? dicit Dominus.
25 Hallottam, mit mondtak a próféták, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, amikor azt mondják: ‘Álmot láttam! Álmot láttam!’	25 Audivi quæ dixerunt prophetæ prophetantes in nomine meo mendacium, atque dicentes : Somniavi, somniavi.
26 Meddig még? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?	26 Usquequo istud est in corde prophetarum vaticinantium mendacium, et prophetantium seductiones cordis sui ?
27 El akarják feledtetni népemmel a nevemet álmaik által, melyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan atyáik is elfelejtették nevemet Baál miatt?	27 Qui volunt facere ut obliviscatur populus meus nominis mei, propter somnia eorum quæ narrat unusquisque ad proximum suum, sicut obliti sunt patres eorum nominis mei propter Baal ?
28 A próféta, akinek álma van, az beszéljen el álmot, akinél pedig az én igém van, mondja el híven igémet! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – mondja az Úr. –	28 Propheta qui habet somnium, narret somnium : et qui habet sermonem meum, loquatur sermonem meum vere. Quid paleis ad triticum ? dicit Dominus.
29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – mondja az Úr –, és mint a pöröly, mely szétzúzza a sziklát?	29 Numquid non verba mea sunt quasi ignis, dicit Dominus, et quasi malleus conterens petram ?
30 Azért íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik ellopják igéimet egymástól.	30 Propterea ecce ego ad prophetas, ait Dominus, qui furantur verba mea unusquisque a proximo suo.
31 Íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik arra használják nyelvüket, hogy mondást mondjanak.	31 Ecce ego ad prophetas, ait Dominus, qui assumunt linguas suas, et aiunt : Dicit Dominus.
32 Íme, én azok ellen vagyok, akik hazug álmokat prófétálnak – mondja az Úr –, elbeszélik azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel, pedig én nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, és nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr.	32 Ecce ego ad prophetas somniantes mendacium, ait Dominus, qui narraverunt ea, et seduxerunt populum meum in mendacio suo et in miraculis suis, cum ego non misissem eos, nec mandassem eis : qui nihil profuerunt populo huic, dicit Dominus.
33 Ha megkérdezi tőled ez a nép vagy a próféta vagy egy pap: ‘Mi az Úr terhe?’, mondd nekik: Ti vagytok a teher, és elvetlek titeket – mondja az Úr. –	33 Si igitur interrogaverit te populus iste, vel propheta, aut sacerdos, dicens : Quod est onus Domini ? dices ad eos : Vos estis onus : projiciam quippe vos, dicit Dominus.
34 És ha a próféta, a pap vagy a nép azt mondja: ‘Az Úr terhe’, meglátogatom azt az embert és a házát.	34 Et propheta, et sacerdos, et populus qui dicit : Onus Domini : visitabo super virum illum et super domum ejus.
35 Így szóljatok egymáshoz, egyik a másikhoz: ‘Mit felelt az Úr?’; és: ‘Mit mondott az Úr?’	35 Hæc dicetis unusquisque ad proximum, et ad fratrem suum : Quid respondit Dominus ? et quid locutus est Dominus ?
36 De ‘az Úr terhét’ ne említsétek többé, mert a teher mindenkinek a maga szava lesz, mivel kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek szavait.	36 Et onus Domini ultra non memorabitur : quia onus erit unicuique sermo suus, et pervertistis verba Dei viventis, Domini exercituum, Dei nostri.
37 Így szólj a prófétához: ‘Mit felelt neked az Úr?’; és: ‘Mit mondott az Úr?’	37 Hæc dices ad prophetam : Quid respondit tibi Dominus ? et quid locutus est Dominus ?
38 De ha azt mondjátok: ‘Az Úr terhe’, akkor így szól az Úr: Mivel ezt a szót mondtátok: ‘Az Úr terhe’, holott üzentem nektek, hogy ne mondjátok: ‘Az Úr terhe’,	38 Si autem onus Domini dixeritis, propter hoc hæc dicit Dominus : Quia dixistis sermonem istum : Onus Domini, et misi ad vos dicens : Nolite dicere : Onus Domini :
39 azért íme, én felemellek titeket, és elvetlek színem elől titeket és azt a várost, melyet nektek és atyáitoknak adtam.	39 propterea ecce ego tollam vos portans, et derelinquam vos, et civitatem quam dedi vobis et patribus vestris, a facie mea :
40 Örök gyalázatot és örök szégyent hozok rátok, amely nem megy feledésbe.«	40 et dabo vos in opprobrium sempiternum, et in ignominiam æternam, quæ numquam oblivione delebitur.