Jeremiás könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiáshoz a szárazságról.	1 Palabra del Señor que llegó a Jeremías con motivo de la gran sequía:
2 Gyászol Júda, és kapui hervadoznak, bánkódnak a földre roskadva; Jeruzsálem kiáltása felszáll.	2 Judá está de duelo y sus puertas desfallecen; están lúgubres, aterradas, y se eleva el clamor de Jerusalén.
3 Hatalmasaik vízért küldik szolgáikat; elmennek a gödrökhöz, de nem találnak vizet, üres edényekkel térnek vissza; szégyent vallanak és csalódnak, befödik a fejüket.	3 Los nobles mandan a sus criados en busca de agua: ellos van a las cisternas, pero no encuentran agua; vuelven con los cántaros vacíos; avergonzados y confundidos, se agarran la cabeza.
4 A termőföld miatt, mely megzavarodott, mert nem volt eső a földön, szégyent vallanak a földművesek, befödik a fejüket.	4 Al ver el suelo agrietado, porque no hay lluvia en el país, los campesinos, avergonzados, se agarran la cabeza.
5 Mert a szarvasünő is a mezőn, ha megellett, otthagyja borját, mert nincs zöld növény.	5 Sí, hasta la cierva en el campo, deja abandonadas sus crías, por falta de pasto;
6 Vadszamarak állnak a kopár dombokon, levegő után kapkodnak, mint a sakálok; szemük elgyengül, mert nincs fű.	6 los asnos salvajes se paran en los montes desolados, aspiran el aire como los chacales; sus ojos se consumen, porque no hay más hierba.
7 »Ha bűneink tanúskodnak is ellenünk, Uram, cselekedj a te nevedért! Mert sok a mi elpártolásunk, ellened vétkeztünk.	7 ¡Si muestra iniquidad atestigua contra nosotros, obra, Señor, a causa de tu Nombre! Porque son muchas nuestras apostasías, hemos pecado contra ti.
8 Izrael reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy olyan, mint jövevény az országban, és mint vándor, aki éjszakázni tér be?	8 Señor, esperanza de Israel, su salvador en el tiempo de la angustia: ¿por qué te comportas como un extranjero en el país, como un viajero que sólo acampa para pernoctar?
9 Miért vagy olyan, mint rémült férfi, mint olyan hős, aki nem tud megszabadítani? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és a te nevedet viseljük; ne hagyj el minket!«	9 ¿Por qué procedes como un hombre aturdido, como un guerrero impotente para salvar? Pero tú, Señor, estás en medio de nosotros, nosotros somos llamados con tu Nombre: ¡no nos abandones!
10 Így szól az Úr erről a népről: »Úgy szeretnek csavarogni, lábukat nem kímélik, de az Úr nem kedveli őket.« Most megemlékezik bűnükről, és számon kéri vétkeiket.	10 Así habla el Señor acerca de este pueblo: ¡Cómo les gusta vagabundear! ¡No refrenan sus pasos! Pero el Señor no se complace en ellos: ahora se va a acordar de sus faltas y va a castigar sus pecados.
11 Ezt mondta nekem az Úr: »Ne imádkozz ezért a népért, a javára!	11 El Señor me dijo: No ruegues en favor de este pueblo, no pidas por su bien.
12 Ha böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem kedvelem, hanem karddal, éhínséggel és dögvésszel semmisítem meg őket.«	12 Aunque ayunen, no escucharé sus gritos; aunque ofrezcan holocaustos y oblaciones, no los aceptaré. Antes bien, los voy a exterminar por la espada, por el hambre y la peste.
13 Erre így szóltam: »Jaj, Uram, Isten! Íme, a próféták azt mondják nekik: ‘Nem láttok kardot, és éhínség nem lesz nálatok, hanem állandó békességet adok nektek ezen a helyen.’«	13 Entonces dije: «Ah, Señor! Mira que los profetas les dicen: Ustedes no verán la espada ni pasarán hambre, porque yo les daré una paz duradera en este lugar».
14 De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek.	14 El Señor me respondió: Es falso eso que los profetas profetizan en mi Nombre; yo no los envié, no les di ninguna orden ni les hablé. Visiones engañosas, vana adivinación, fantasías de su imaginación: eso es lo que lo ellos profetizan para ustedes.
15 Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták.	15 Por eso, acerca de los profetas que profetizan en mi Nombre sin que yo los haya enviado, y que andan diciendo: «No habrá espada ni hambre en este país»: Así habla el Señor: ¡Por la espada y el hambre serán aniquilados esos profetas!
16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és kard miatt, s nem lesz, aki eltemesse őket: őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert kiöntöm rájuk gonoszságukat.	16 Y aquellos a quienes ellos profetizan, serán arrojados por las calles de Jerusalén, a consecuencia del hambre y de la espada, sin que haya nadie para enterrarlos, ni a ellos, ni a sus mujeres, ni a sus hijos ni a sus hijas. Yo derramaré sobre ellos su propia maldad.
17 Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel.	17 Tú les dirás esta palabra: Que mis ojos se deshagan en lágrimas, día y noche, sin cesar, porque la virgen hija de mi pueblo ha sufrido un gran quebranto, una llaga incurable.
18 Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek.«	18 Si salgo al campo abierto, veo las víctimas de la espada; si entro en la ciudad, veo los sufrimientos del hambre. Sí, hasta el profeta y el sacerdote recorren el país y no logran comprender.
19 Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!	19 ¿Has rechazado del todo a Judá? ¿Estás disgustado con Sión? ¿Por qué nos has herido sin remedio? Se esperaba la paz, ¡y no hay nada bueno...! el tiempo de la curación, ¡y sobrevino el espanto!
20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened.	20 Reconocemos, Señor, nuestra maldad, la iniquidad de nuestros padres, porque hemos pecado contra ti.
21 Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk!	21 A causa de tu Nombre, no desprecie, no envilezcas el trono de tu Gloria: ¡acuérdate, no rompas tu Alianza con nosotros!
22 Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket.	22 Entre los ídolos de las naciones, ¿hay alguien que haga llover? ¿Es el cielo el que envía los chaparrones? ¿No eres tú, Señor, nuestro Dios? Nosotros esperamos en ti, porque eres tú el que has hecho todo esto.