Izajás könyve 64

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét, és a vizet felforralja a tűz, ismertesd meg nevedet ellenségeiddel, hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,	1 comme le feu enflamme des bindilles, comme le feu fait bouillir l'eau -- pour faire connaître ton nomà tes adversaires, devant ta face les nations trembleraient
2 amikor félelmetes dolgokat cselekszel, melyeket nem vártunk! Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!	2 quand tu ferais des prodiges inattendus. (Tu es descendu: devant ta face les montagnes ont étéébranlées.)
3 Ősidők óta senki sem hallotta, fülével fel nem fogta, szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki a benne bízókért cselekszik.	3 Jamais on n'avait ouï dire, on n'avait pas entendu, et l'oeil n'avait pas vu un Dieu, toi excepté, agirainsi en faveur de qui a confiance en lui.
4 Elébe sietsz az örvendezőnek, s annak, aki igazságot cselekszik, és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad. Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!	4 Tu as rencontré celui qui, plein d'allégresse, pratique la justice; en suivant tes voies, ils sesouviendront de toi. Voici que toi, tu t'es irrité, et nous avons péché. Nous sommes à jamais dans tes voies etnous serons sauvés.
5 Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.	5 Tous, nous étions comme des êtres impurs, et nos bonnes actions comme du linge souillé. Tous, nousnous flétrissons comme des feuilles mortes, et nos fautes nous emportent comme le vent.
6 Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket.	6 Plus personne pour invoquer ton nom, pour se réveiller en s'attachant à toi, car tu nous as caché taface et tu nous as livrés au pouvoir de nos fautes.
7 De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.	7 Et pourtant, Yahvé, tu es notre père, nous sommes l'argile, tu es notre potier, nous sommes tousl'oeuvre de tes mains.
8 Ne haragudj, Uram, oly nagyon, és ne emlékezz örökké bűneinkre! Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!	8 Yahvé, ne t'irrite pas à l'excès, ne garde pas à jamais le souvenir de la faute. Vois donc, nous sommestous ton peuple.
9 Szent városaid pusztasággá lettek, a Sion pusztasággá lett, Jeruzsálem elhagyatottá.	9 Tes villes saintes sont devenues un désert, Sion est devenue un désert, Jérusalem, un lieu désolé.
10 A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt, ahol atyáink dicsértek téged, tűz martaléka lett, és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.	10 Notre Temple saint et magnifique, où nos ancêtres te louaient, est devenu la proie du feu. Tout ceque nous aimions est devenu ruine.
11 Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram? Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?	11 Peux-tu rester insensible à tout cela, Yahvé? Te taire serait nous humilier à l'excès.