Izajás könyve 60

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!	1 Surge, illuminare, quia venit lumen tuum, et gloria Domini super te orta est.
2 Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted.	2 Quia ecce tenebrae operient terram et caligo populos; super te autem orietur Dominus, et gloria eius in te videbitur.
3 Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez.	3 Et ambulabunt gentes in lumine tuo, et reges in splendore ortus tui.
4 Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák.	4 Leva in circuitu oculos tuos et vide: omnes isti congregati sunt, venerunt tibi; filii tui de longe veniunt, et filiae tuae in ulnis gestantur.
5 Akkor meglátod majd, és földerülsz, megdobban és kitágul a szíved; mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön hozzád.	5 Tunc videbis et illuminaberis, et palpitabit et dilatabitur cor tuum, quia confluet ad te multitudo maris, fortitudo gentium veniet tibi;
6 Tevék áradata borít el téged, Mádián és Éfa dromedárjai, mindnyájan Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik.	6 inundatio camelorum operiet te, dromedarii Madian et Epha; omnes de Saba venient, aurum et tus deferentes et laudem Domini annuntiantes.
7 Kedár minden nyája odagyűlik hozzád, Nábajót kosai neked szolgálnak; kedves áldozattá lesznek oltáromon, és dicsőséges házamat megdicsőítem.	7 Omne pecus Cedar congregabitur tibi, arietes Nabaioth ministrabunt tibi; offerentur super placabili altari meo, et domum gloriae meae glorificabo.
8 Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő, és mint a galambok dúcaikhoz?	8 Quae sunt istae, quae ut nubes volant, et quasi columbae ad fenestras suas?
9 Bizony, rám várnak a szigetek, és elöl Tarzis hajói, hogy elhozzák fiaidat a távolból, ezüstjüket és aranyukat velük együtt, az Úr, a te Istened nevének és Izrael Szentjének, mert megdicsőített téged.	9 Me enim insulae exspectabunt, et in principio naves Tharsis, ut adducant filios tuos de longe, argentum eorum et aurum eorum cum eis, nomini Domini Dei tui et Sancto Israel, quia glorificavit te.
10 Idegenek fiai építik fel falaidat, és királyaik neked szolgálnak; mert haragomban megvertelek ugyan, de jóindulatomban megkönyörültem rajtad.	10 Et aedificabunt filii peregrinorum muros tuos, et reges eorum ministrabunt tibi; in indignatione enim mea percussi te, sed in beneplacito meo misertus sum tui.
11 Kapuid állandóan nyitva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordják hozzád a nemzetek gazdagságát, és királyaikat bevezessék.	11 Et aperientur portae tuae iugiter, die ac nocte non claudentur, ut afferatur ad te fortitudo gentium, et reges earum adducantur.
12 Mert az a nemzet és az a királyság, amely nem szolgál neked, elvész, és a nemzetek teljesen elpusztulnak.	12 Gens enim et regnum, quae non servierint tibi, peribunt, et gentes vastitate vastabuntur.
13 Hozzád jön a Libanon dicsősége, ciprus, szilfa és cédrus egyaránt, hogy ékesítsék szent helyemet, és lábam helyét megdicsőítem.	13 Gloria Libani ad te veniet, cupressus, ulmus et abies simul, ad ornandum locum sanctuarii mei; et locum pedum meorum glorificabo.
14 Meghajolva jönnek hozzád elnyomóid fiai, és lábad talpához borulnak mind, akik megvetettek; így neveznek téged: az Úr városa, Izrael Szentjének Sionja.	14 Et venient ad te curvi filii eorum, qui humiliaverunt te, et adorabunt vestigia pedum tuorum omnes, qui detrahebant tibi, et vocabunt teCivitatem Domini, Sion Sancti Israel.
15 Elhagyatott voltál és gyűlöletes, s nem volt, aki feléd járt volna; de ehelyett örök fenséggé teszlek, sok-sok nemzedék örömévé.	15 Pro eo quod fuisti derelicta et odio habita, et non erat qui per te transiret, ponam te in superbiam saeculorum, gaudium in generationem et generationem;
16 Szopod majd a nemzetek tejét, és királyi emlőket fogsz szopni; akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód, és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.	16 et suges lac gentium et mamilla regum lactaberis et scies quia ego Dominus salvator tuus, et redemptor tuus Fortis Iacob.
17 A réz helyett aranyat hozok, és a vas helyett ezüstöt hozok; a fa helyett rezet, és a kövek helyett vasat; felügyelőddé a békét teszem, és parancsolóddá az igazságot.	17 Pro aere afferam aurum et pro ferro afferam argentum et pro lignis aes et pro lapidibus ferrum; et ponam custodes tuos pacem et praepositos tuos iustitiam.
18 Nem hallani többé erőszakról országodban, sem pusztulásról és romlásról határaidban; a szabadítást nevezed falaidnak, és kapuidnak a dicséretet.	18 Non audietur ultra violentia in terra tua, vastitas et contritio in terminis tuis; et vocabis Salutem muros tuos et portas tuas Laudem.
19 Nem lesz többé a nap nappali világosságod, és a hold fénye nem világít neked, hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened az ékességed.	19 Non erit tibi amplius sol ad lucendum per diem, nec splendor lunae illuminabit te, sed erit tibi Dominus in lucem sempiternam, et Deus tuus in gloriam tuam.
20 Nem megy le többé napod, és holdad nem fogyatkozik meg, mert az Úr lesz neked örök világosságod, és letelnek gyászod napjai.	20 Non occidet ultra sol tuus, et luna tua non minuetur, quia erit tibi Dominus in lucem sempiternam, et complebuntur dies luctus tui.
21 Néped csupa igazakból áll, örökre birtokba veszik az országot; ültetvényem hajtása, kezem műve, az én dicsőségemre.	21 Populus autem tuus omnes iusti; in perpetuum hereditabunt terram, germen plantationis meae, opus manus meae ad glorificandum.
22 A legkisebb is ezerré lesz, és a legcsekélyebb hatalmas nemzetté. Én, az Úr, a maga idejében gyorsan végbeviszem.	22 Minimus erit in mille, et parvulus in gentem fortem. Ego Dominus in tempore eius subito faciam istud.