A bölcsesség könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe, akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.	1 Tunc stabit iustus in magna constantia adversus eos, qui angustiaverunt illum et qui spreverunt labores eius.
2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket, s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.	2 Videntes turbabuntur timore horribili et mirabuntur in subitatione insperatae salutis
3 Bánkódva mondják majd egymásnak, s elfogódott szívvel sóhajtoznak:	3 dicentes intra se, paenitentiam agentes et prae angustia spiritus gementes:
4 »Ezek azok, akiken egykor nevettünk, akikből csúfot űztünk! Mi, ostobák, életüket őrültségnek és végüket dicstelennek véltük.	4 “ Hic erat, quem habuimus aliquando in derisum et in similitudinem improperii. Nos insensati vitam eius aestimabamus insaniam et finem illius sine honore.
5 Íme, mint számolják őket Isten fiai közé, s a szentek között van részük!	5 Quomodo computatus est inter filios Dei, et inter sanctos sors illius est?
6 Valóban, letértünk az igazság útjáról, az igazság világa nem fénylett nekünk, s az értelem napja nem kelt fel számunkra!	6 Ergo erravimus a via veritatis, et iustitiae lumen non luxit nobis, et sol non est ortus nobis;
7 Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk, bejártunk kietlen utakat, az Úr útjáról azonban nem tudtunk.	7 implicati sumus tribulis iniquitatis et perditionis et ambulavimus per deserta inaccessa, viam autem Domini ignoravimus.
8 Mi hasznát láttuk a gőgnek? És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?	8 Quid nobis profuit superbia? Aut divitiae cum iactantia quid contulerunt nobis?
9 Mindez elmúlt, mint az árnyék, mint a szálló mendemonda,	9 Transierunt omnia illa tamquam umbra et tamquam nuntius percurrens
10 mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli, amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát, sem gerince ösvényét a habokon,	10 et tamquam navis, quae pertransit fluctuantem aquam, cuius, cum praeterierit, non est vestigium invenire neque semitam carinae illius in fluctibus;
11 és mint a légben szálló madár, amelynek nem lehet meglelni útja nyomát, mert a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva erővel hasít utat a légben, és szárnyát lebbentve tovarepül, s utána útjának semmi nyoma sem marad,	11 aut tamquam avis, quae transvolat in aere, nullum invenitur argumentum itineris, sed alarum sonitu ventus levis verberatus et scissus per vim stridoris commotis alis permeatur, et post hoc nullum signum invenitur itineris;
12 vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után, az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik, úgyhogy nem lehet látni pályáját:	12 aut tamquam sagittae emissae in locum destinatum: divisus aer continuo in se resolvitur, ut ignoretur transitus illius.
13 éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk, s az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni, sőt elemésztett minket gonoszságunk!«	13 Sic et nos, nati, continuo desivimus esse et virtutis quidem nullum signum valuimus ostendere; in malignitate autem nostra consumpti sumus ”.
14 Valóban, a gonosz reménye olyan, mint a szélfútta pehely, mint a könnyű hab, amelyet vihar kerget, mint a füst, amelyet a szél eloszlat, s mint az egynapos átutazó vendég emléke!	14 Quoniam spes impii tamquam lanugo est, quae a vento tollitur, et tamquam spuma gracilis, quae a procella dispergitur, et tamquam fumus, qui a vento diffusus est, et tamquam memoria hospitis unius diei praeteriit.
15 Az igazak ellenben örökké élnek, és jutalmuk az Úrnál van, gondjuk viselése a Magasságbelinél;	15 Iusti autem in perpetuum vivunt, et in Domino est merces eorum, et cogitatio illorum apud Altissimum.
16 ezért nyerik el az ékesség országát s a szépség koronáját az Úr kezéből, mert jobbjával betakarja, és szentséges karjával megvédi őket.	16 Ideo accipient coronam decoris et diadema speciei de manu Domini, quoniam dextera sua teget eos et brachio suo defendet illos.
17 Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,	17 Accipiet pro armatura zelum suum et armabit creaturam ad ultionem inimicorum,
18 felölti mellvértnek az igazságosságot, és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;	18 induet pro thorace iustitiam et accipiet pro galea iudicium non fictum;
19 felveszi győzhetetlen pajzsul a szentséget,	19 sumet pro scuto inexpugnabili sanctitatem.
20 és dárdájává élesíti a bősz haragot. Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,	20 Acuet autem duram iram in lanceam et pugnabit cum illo orbis terrarum contra insensatos.
21 elröppennek a villámok jól találó nyilai, s a felhőkből, mint jól kivont íjból szállnak, és biztosan a célba csapódnak.	21 Ibunt recta emissiones fulgurum et tamquam a bene curvato arcu nubium ad signum insilient,
22 Belőlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek, felzúdul ellenük a tenger vize, s a folyók háborogva elöntik őket.	22 et ab ira saxa iaculante ira plenae mittentur grandines; excandescet in illos aqua maris, et flumina concurrent duriter.
23 Hatalmas vihar kel fel ellenük, és mint a forgószél, szétszórja őket, igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet, s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.	23 Contra illos stabit spiritus virtutis et tamquam turbo dissipabit illos. Et ad eremum perducet omnem terram iniquitas, et malignitas evertet sedes potentium.