A bölcsesség könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SMITH VAN DYKE
1 Az istentelenekre azonban mindvégig ránehezedett a könyörtelen harag, mert előre tudta, mit tesznek a jövőben:
2 hogy miután megengedték távozásukat, és sebbel-lobbal útnak indították őket, megbánják majd, és üldözik őket.
3 Még a gyásszal voltak elfoglalva, még jajgattak a halottak sírjánál, és máris újabb balga gondolatra jutottak: mint szökevényeket vették üldözőbe, akiket könyörögve küldtek el.
4 Megérdemelt végzet hajtotta őket ilyen vég felé, s engedte elfelejteni a történteket, hogy fenyítésük hátralevő büntetése teljessé legyen,
5 és néped csodás módon átkeljen, ők pedig szokatlan halált leljenek.
6 Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja.
7 Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól járható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén.
8 Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte;
9 legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.
10 Visszagondoltak arra, amit átéltek idegen földön; hogy állati utódlás helyett a föld legyet termett, és vízi állatok helyett a folyó töméntelen békát ontott,
11 aztán pedig madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságtól hajtva csemegét kértek,
12 mert vágyuk csillapítására fürj szállt fel a tenger felől.
13 De a büntetések sem sújtották a bűnösöket előzetes jelek, csattogó villámcsapások nélkül. De méltán is szenvedtek gonosztetteikért, mert utálatos idegengyűlöletet tanúsítottak.
14 Amíg mások nem fogadtak be ismeretlen jövevényeket, ők jószándékú vendégeket vetettek szolgaságba.
15 És még egy: Azokra is ítélet vár, akik nem fogadták szívesen az idegeneket,
16 ők azonban ünnepségek között fogadták be őket, de miután ugyanazon jogok részesei lettek, kemény kényszerrel sanyargatták őket.
17 De sújtotta is őket a vakság, úgy, amint azokat ott, az igaz ajtaja előtt, amikor hirtelen sötétség borult rájuk, és mindegyikük az ajtaja bejáratát kereste.
18 Az elemek ugyanis elváltoztak egymáshoz való viszonyukban, mint ahogy a húros hangszeren különböző hangok váltakoznak, noha mindegyiknek zengése ugyanaz marad. Ez nyilvánvaló a történtek tüzetes szemléletéből.
19 Szárazföldi állatok ugyanis vízivzé változtak, és vízi állatok kimentek a szárazra.
20 A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig elfeledkezett oltó természetéről.
21 A lángok nem bántották a bennük járó romlandó állatok testét, és nem olvasztották fel a könnyen olvadó jó eledelt, amely jéghez hasonlított.
22 Mindezek által ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet. Nem vetetted meg, sőt mindenkor és mindenütt velük voltál!