A bölcsesség könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Ezért méltán szenvedtek kínokat ilyenek által, és lettek bestiák rajának prédája.
2 Népeddel azonban a fenyítés helyett jót tettél, és feltámadt étvágyuk csillapítására rendkívüli csemegét: fürjet készítettél nekik eledelül,
3 úgyhogy amazok, amikor enni kívántak, attól, amit láttak, s ami ellepte őket, még rendes étvágyukat is elvesztették, ezek viszont rövid nélkülözés után még rendkívüli falathoz is jutottak.
4 Mert azokra, az elnyomókra, könyörtelen nélkülözésnek kellett köszöntenie, ezeknek pedig meg kellett mutatni csupán, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.
5 Őket is fenyegette ugyan a vadállatok bősz dühe, amikor tekergő kígyók marásától pusztultak,
6 de nem tartott haragod mindvégig, csak intés céljából félemlítetted meg őket egy kissé, és megkapták menekvésük jelképét, amely törvényed parancsára figyelmeztette őket.
7 Mert aki odafordult, nem az által gyógyult meg, amit látott, hanem általad, mindenek megmentője által.
8 Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.
9 Azokat ugyanis a sáskák és legyek csípése megölte, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyenek által pusztuljanak;
10 fiaidon ellenben még a mérges sárkányok marása sem fogott, mert irgalmad segítségükre sietett, és meggyógyította őket.
11 Megfenyítetted őket, hogy emlékezzenek parancsaidra, és hamarosan meggyógyultak, hogy azokról teljesen megfeledkezve ne nélkülözzék segítségedet.
12 Mert nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs, csak a te igéd, Uram, amely mindent meggyógyít!
13 Mert te vagy, Uram, akinek hatalma van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapuihoz és újból felhozol.
14 Az ember ugyan ölni tud a gonoszsággal, de az élet elszállott leheletét nem hozhatja vissza, s az elvett lelket nem hívhatja vissza többé.
15 De a te kezed elől nem lehet menekülni!
16 Mert az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek Téged, erős karod ostorozta: szokatlan zápor, jégeső, zivatar üldözte, és tűz emésztette őket.
17 Ami pedig legcsodásabb volt: a vízben, amely mindent elolt, a tűz annál is inkább erőre kapott, mert a teremtés az igazak megtorlója.
18 Néha megszelídült ugyan a tűz, hogy az istentelenek ellen küldött állatok el ne égjenek, s ők tulajdon szemükkel lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket,
19 máskor azonban a tűz szokatlan erővel lobogott mindenfelől a vízben, hogy a gonosz föld termését elpusztítsa.
20 Népedet viszont angyalok eledelével tápláltad, és fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amely minden gyönyörűséggel teljes, és minden íz édessége;
21 mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt, úgyhogy az mindenki kívánságának megfelelt és azzá változott, amit akartak.
22 A hó és jég ellenállt a tűz erejének, s el nem olvadt, s megtudták, hogy a tűz, amely a jégesőben is égett, és eső közben is villogott, az ellenség termését tette tönkre.
23 Ugyanakkor meg is feledkezett a saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.
24 A természet ugyanis, amely neked, a teremtőnek szolgál, megfeszíti erejét a bűnösök fenyítésére, de lecsillapodik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.
25 Ezért akkor is, mindenné átváltozva, a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt, úgy, amint azt a hozzád fordulók kívánták,
26 hogy megtudják fiaid, kiket szerettél, Uram, hogy nem a különféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem igéd tartja meg azokat, akik benned bíznak.
27 Mert amit a tűz el nem tudott emészteni, kevés napsugártól melegítve hamar elolvadt,
28 hogy mindenki megtudja: napkelte előtt kell áldani téged, és virradatkor fordulni hozzád imával!
29 A háládatlan reménye ugyanis elolvad, mint a téli dér, s elfolyik, mint a víz, amelynek nem veszik hasznát.