A bölcsesség könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Sikerre vezette vállalkozásaikat szent próféta vezetése mellett:	1 Direxit opera eorum in manibus prophetæ sancti.
2 átkeltek lakatlan pusztaságon, és sivár helyeken ütöttek sátort.	2 Iter fecerunt per deserta quæ non habitabantur, et in locis desertis fixerunt casas.
3 Ellenálltak ellenségeknek, s megbosszulták magukat ellenfeleiken.	3 Steterunt contra hostes, et de inimicis se vindicaverunt.
4 Szomjúságukban segítségül hívtak Téged, és vizet kaptak a meredek sziklából, szomjukat oltották a kemény kőszálból.	4 Sitierunt, et invocaverunt te, et data est illis aqua de petra altissima, et requies sitis de lapide duro.
5 Amivel ellenségeik bűnhődtek, amikor nem volt innivalójuk, Izrael fiai annak bőségében örvendeztek,	5 Per quæ enim pœnas passi sunt inimici illorum a defectione potus sui, et in eis cum abundarent filii Israël lætati sunt :
6 s az nekik, amikor szűkölködtek, jótéteményül szolgált.	6 per hæc, cum illis deessent, bene cum illis actum est.
7 Mert a ki nem apadó folyó forrás vize helyett embervért adtál a gonoszoknak.	7 Nam pro fonte quidem sempiterni fluminis, humanum sanguinem dedisti injustis.
8 Amíg azok megfogyatkoztak, büntetésül a megölt kisdedekért, ezeknek váratlanul bőséges vizet adtál,	8 Qui cum minuerentur in traductione infantium occisorum, dedisti illis abundantem aquam insperate,
9 és megmutattad az akkori szomjúsággal, hogyan magasztalod fel a tieidet és pusztítod el ellenségeiket.	9 ostendens per sitim quæ tunc fuit, quemadmodum tuos exaltares, et adversarios illorum necares.
10 Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, milyen kínokat szenvedtek a harag sújtotta gonoszok.	10 Cum enim tentati sunt, et quidem cum misericordia disciplinam accipientes, scierunt quemadmodum cum ira judicati impii tormenta paterentur.
11 Azokat ugyanis, mint intő atya, próbára tetted, ezeket pedig, mint szigorú király, kérdőre vontad és elkárhoztattad.	11 Hos quidem tamquam pater monens probasti ; illos autem tamquam durus rex interrogans condemnasti.
12 Távol tőlük és jelenlétükben egyaránt kínt szenvedtek,	12 Absentes enim, et præsentes, similiter torquebantur.
13 mert kétszeres bánat fogta el őket, és sóhajtottak, amikor a múltakra emlékeztek,	13 Duplex enim illos acceperat tædium et gemitus, cum memoria præteritorum.
14 mert amikor hallották, hogy az, ami nekik bűnhődés, amazoknak javára szolgált, tudomást szereztek az Úrról, és csodálták az események végét.	14 Cum enim audirent per sua tormenta bene secum agi, commemorati sunt Dominum, admirantes in finem exitus.
15 Akit egykor gonoszul kitettek és gúnyolva elutasítottak, azt az események végén megcsodálták; szomjaztak ők, de nem úgy, mint az igazak!	15 Quem enim in expositione prava projectum deriserunt, in finem eventus mirati sunt, non similiter justis sitientes.
16 Romlottságuk balga vélekedései miatt, amelyektől félrevezetve esztelen csúszómászókat és alávaló állatokat imádtak, büntetésül esztelen állatok raját bocsátottad rájuk,	16 Pro cogitationibus autem insensatis iniquitatis illorum, quod quidam errantes colebant mutos serpentes et bestias supervacuas, immisisti illis multitudinem mutorum animalium in vindictam ;
17 hogy megtudják: mindenki azzal bűnhődik, ami által vétkezik.	17 ut scirent quia per quæ peccat quis, per hæc et torquetur.
18 Mert mindenható kezed, amely a világot a forma nélküli anyagból teremtette, küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt seregestől,	18 Non enim impossibilis erat omnipotens manus tua, quæ creavit orbem terrarum ex materia invisa, immittere illis multitudinem ursorum, aut audaces leones,
19 vagy újfajta ismeretlen, dühös fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek, sistergő gőzt fújnak, vagy szemükből rémes szikrát szórnak,	19 aut novi generis ira plenas ignotas bestias, aut vaporem ignium spirantes, aut fumi odorem proferentes, aut horrendas ab oculis scintillas emittentes ;
20 amelyek nemcsak ártással tudták volna őket tönkretenni, hanem puszta látásuk is holtra rémítette volna őket.	20 quarum non solum læsura poterat illos exterminare, sed et aspectus per timorem occidere.
21 De eleshettek volna akár egyetlen lehelettől, üldözve saját tetteiktől, elszélesztve hatalmad fuvallatától, de te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél.	21 Sed et sine his uno spiritu poterant occidi, persecutionem passi ab ipsis factis suis, et dispersi per spiritum virtutis tuæ : sed omnia in mensura, et numero et pondere disposuisti.
22 Csakis neked áll mindig módodban, megmutatni nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?	22 Multum enim valere, tibi soli supererat semper : et virtuti brachii tui quis resistet ?
23 Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp,	23 Quoniam tamquam momentum stateræ, sic est ante te orbis terrarum, et tamquam gutta roris antelucani quæ descendit in terram.
24 mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért,	24 Sed misereris omnium, quia omnia potes ; et dissimulas peccata hominum, propter pœnitentiam.
25 mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna.	25 Diligis enim omnia quæ sunt, et nihil odisti eorum quæ fecisti ; nec enim odiens aliquid constituisti aut fecisti.
26 Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet!	26 Quomodo autem posset aliquid permanere, nisi tu voluisses ? aut quod a te vocatum non esset conservaretur ?
	27 Parcis autem omnibus, quoniam tua sunt, Domine, qui amas animas.