A zsoltárok könyve 89

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Maszkíl az ezrahita Etántól.	1 Maskil. Ethan Ezrahitae.
2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.	2 Misericordias Domini in aeternum cantabo; in generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo.
3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –	3 Quoniam dixisti: “ In aeternum misericordia aedificabitur ”, in caelis firmabitur veritas tua.
4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:	4 “ Disposui testamentum electo meo, iuravi David servo meo:
5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«	5 Usque in aeternum confirmabo semen tuum et aedificabo in generationem et generationem sedem tuam ”.
6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.	6 Confitebuntur caeli mirabilia tua, Domine, etenim veritatem tuam in ecclesia sanctorum.
7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?	7 Quoniam quis in nubibus aequabitur Domino, similis erit Domino in filiis Dei?
8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.	8 Deus, metuendus in consilio sanctorum, magnus et terribilis super omnes, qui in circuitu eius sunt.
9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.	9 Domine, Deus virtutum, quis similis tibi? Potens es, Domine, et veritas tua in circuitu tuo.
10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.	10 Tu dominaris superbiae maris, elationes fluctuum eius tu mitigas.
11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.	11 Tu conculcasti sicut vulneratum Rahab, in brachio virtutis tuae dispersisti inimicos tuos.
12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.	12 Tui sunt caeli, et tua est terra, orbem terrae et plenitudinem eius tu fundasti;
13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.	13 Aquilonem et austrum tu creasti, Thabor et Hermon in nomine tuo exsultabunt.
14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.	14 Tibi brachium cum potentia; firma est manus tua, et exaltata dextera tua.
15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.	15 Iustitia et iudicium firmamentum sedis tuae. Misericordia et veritas praecedent faciem tuam.
16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.	16 Beatus populus, qui scit iubilationem. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt
17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.	17 et in nomine tuo exsultabunt tota die et in iustitia tua exaltabuntur,
18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.	18 quoniam decor virtutis eorum tu es, et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum.
19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.	19 Quia Domini est scutum nostrum, et Sancti Israel rex noster.
20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.	20 Tunc locutus es in visione sanctis tuis et dixisti: “ Posui adiutorium in potente et exaltavi electum de plebe.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.	21 Inveni David servum meum; oleo sancto meo unxi eum.
22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.	22 Manus enim mea firma erit cum eo, et brachium meum confortabit eum.
23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.	23 Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non opprimet eum.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.	24 Et concidam a facie ipsius inimicos eius et odientes eum percutiam.
25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.	25 Et veritas mea et misericordia mea cum ipso, et in nomine meo exaltabitur cornu eius.
26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.	26 Et ponam super mare manum eius et super flumina dexteram eius.
27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’	27 Ipse invocabit me: “Pater meus es tu, Deus meus et refugium salutis meae”.
28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.	28 Et ego primogenitum ponam illum, excelsum prae regibus terrae.
29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.	29 In aeternum servabo illi misericordiam meam; et testamentum meum fidele ipsi.
30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.	30 Et ponam in saeculum saeculi semen eius; et thronum eius sicut dies caeli.
31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,	31 Si autem dereliquerint filii eius legem meam et in iudiciis meis non ambulaverint,
32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:	32 si iustificationes meas profanaverint et mandata mea non custodierint,
33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.	33 visitabo in virga delictum eorum et in verberibus iniquitatem eorum.
34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.	34 Misericordiam autem meam non avertam ab eo neque mentiar in veritate mea.
35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.	35 Non profanabo testamentum meum et, quae procedunt de labiis meis, non faciamirrita.
36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,	36 Semel iuravi in sancto meo: David non mentiar.
37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,	37 Semen eius in aeternum manebit, et thronus eius sicut sol in conspectu meo
38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«	38 et sicut luna firmus stabit in aeternum et testis in caelo fidelis ”.
39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;	39 Tu vero reppulisti et reiecisti, iratus es contra christum tuum;
40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.	40 evertisti testamentum servi tui, profanasti in terram diadema eius.
41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.	41 Destruxisti omnes muros eius, posuisti munitiones eius in ruinas.
42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.	42 Diripuerunt eum omnes transeuntes viam, factus est opprobrium vicinis suis.
43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.	43 Exaltasti dexteram deprimentium eum, laetificasti omnes inimicos eius.
44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.	44 Avertisti aciem gladii eius et non es auxiliatus ei in bello.
45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.	45 Finem posuisti splendori eius et sedem eius in terram collisisti.
46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.	46 Minorasti dies iuventutis eius, perfudisti eum confusione.
47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?	47 Usquequo, Domine, absconderis in finem, exardescet sicut ignis ira tua?
48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?	48 Memorare, quam brevis mea substantia. Ad quam vanitatem creasti omnes filios hominum?
49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?	49 Quis est homo, qui vivet et non videbit mortem, eruet animam suam de manu inferi?
50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?	50 Ubi sunt misericordiae tuae antiquae, Domine, sicut iurasti David in veritate tua?
51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,	51 Memor esto, Domine, opprobrii servorum tuorum, quod continui in sinu meo, multarum gentium,
52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.	52 quo exprobraverunt inimici tui, Domine, quo exprobraverunt vestigia christi tui.
53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!	53 Benedictus Dominus in aeternum. Fiat, fiat.