A zsoltárok könyve 81

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.	1 Salmo di Asaf, dato al capo de’ Musici sopra Ghittit. CANTATE lietamente a Dio nostra forza; Date grida di allegrezza all’Iddio di Giacobbe.
2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.	2 Prendete a salmeggiare, ed aggiugnetevi il tamburo, La cetera dilettevole, col saltero.
3 Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.	3 Sonate colla tromba alle calendi, Nella nuova luna, al giorno della nostra festa.
4 Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.	4 Perciocchè questo è uno statuto dato ad Israele, Una legge dell’Iddio di Giacobbe.
5 Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.	5 Egli lo costituì per una testimonianza in Giuseppe, Dopo ch’egli fu uscito fuori contro al paese di Egitto; Allora che io udii un linguaggio che io non intendeva.
6 Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:	6 Io ho ritratte, dice Iddio, le sue spalle da’ pesi; Le sue mani si son dipartite dalle corbe.
7 »Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolgakosártól.	7 O popol mio, tu gridasti essendo in distretta, ed io te ne trassi fuori; Io ti risposi, stando nel nascondimento del tuono; Io ti provai alle acque di Meriba. Sela
8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.	8 Io ti dissi: Ascolta, popol mio, ed io ti farò le mie protestazioni; O Israele, attendessi tu pure a me!
9 Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!	9 Non siavi fra te alcun dio strano, E non adorare alcun dio forestiere.
10 Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!	10 Io sono il Signore Iddio tuo, che ti ho tratto fuor del paese di Egitto; Allarga pur la tua bocca, ed io l’empierò.
11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.	11 Ma il mio popolo non ha atteso alla mia voce; Ed Israele non mi ha acconsentito.
12 De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.	12 Onde io li ho abbandonati alla durezza del cuor loro; Acciocchè camminino secondo i lor consigli.
13 Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.	13 Oh! avesse pure ubbidito il mio popolo, E fosse Israele camminato nelle mie vie!
14 Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,	14 Io avrei in uno stante abbattuti i lor nemici, Ed avrei rivolta la mia mano contro a’ loro avversari.
15 rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.	15 Quelli che odiano il Signore si sarebbero infinti inverso loro; E il tempo loro sarebbe durato in perpetuo.
16 Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.	16 E Iddio li avrebbe cibati di grascia di frumento; E dalla roccia, dice egli, io ti avrei satollato di miele
17 Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.«