A zsoltárok könyve 65

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.	1 [Für den Chormeister. Ein Psalm Davids. Ein Lied.]
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.	2 Dir gebührt Lobgesang, Gott, auf dem Zion, dir erfüllt man Gelübde.
3 Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.	3 Du erhörst die Gebete. Alle Menschen kommen zu dir
4 Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.	4 unter der Last ihrer Sünden. Unsere Schuld ist zu groß für uns, du wirst sie vergeben.
5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!	5 Wohl denen, die du erwählst und in deine Nähe holst, die in den Vorhöfen deines Heiligtums wohnen. Wir wollen uns am Gut deines Hauses sättigen, am Gut deines Tempels.
6 Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.	6 Du vollbringst erstaunliche Taten, erhörst uns in Treue, du Gott unsres Heiles, du Zuversicht aller Enden der Erde und der fernsten Gestade.
7 Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.	7 Du gründest die Berge in deiner Kraft, du gürtest dich mit Stärke.
8 Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.	8 Du stillst das Brausen der Meere, das Brausen ihrer Wogen, das Tosen der Völker.
9 A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.	9 Alle, die an den Enden der Erde wohnen, erschauern vor deinen Zeichen; Ost und West erfüllst du mit Jubel.
10 Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.	10 Du sorgst für das Land und tränkst es; du überschüttest es mit Reichtum. Der Bach Gottes ist reichlich gefüllt, du schaffst ihnen Korn; so ordnest du alles.
11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.	11 Du tränkst die Furchen, ebnest die Schollen, machst sie weich durch Regen, segnest ihre Gewächse.
12 Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.	12 Du krönst das Jahr mit deiner Güte, deinen Spuren folgt Überfluss.
13 A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.	13 In der Steppe prangen die Auen, die Höhen umgürten sich mit Jubel.
14 Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.	14 Die Weiden schmücken sich mit Herden, die Täler hüllen sich in Korn. Sie jauchzen und singen.